Mindig is utáltam. A kört. Igen. Egy vagy kettő sőt volt,hogy ötször. Körbe-körbe futni. Az teljesen mindegy, hogy a focipálya körüli 400 méterben kell körözni vagy kettő kilométerenként vagy három és fél. Szédítőnek találtam mindig is.

Pedig gyakoriak a körversenyek. Egy adott szakaszt jelölnek ki versenytávnak és azon kell kétszer, háromszor vagy ki tudja hányszor körbe-körbe futni a távnak megfelelően. Mindig ugyanazon fűcsomó mellett futsz el. Mindig ugyanazokat a fákat, bokrokat látod. Oh jajj..

Gondoltam hát egy bátrat: komfortzóna kitágítása? Mindig erről hallunk, igaz? Hát jó. Legyen, ma kipróbálom 🙂 Kijelöltem magamnak egy távot, amit rendszeresen futok, így jól ismerem: 3,5. Ez lesz a mérce. Ezt futkosom körbe-körbe legalább háromszor.

Miért is három a magyar igazság? Meg miért három a kismalac? Nem lehetne csak most ez kettő? Nem, nem, mondja az eszem, ez bizony három. Háromszor fogom ugyanazt a fűcsomót látni…

Jó. Megadom magam. Legyen. Ha valamit utálunk, azt be kell gyakorolni, igaz? Nézz bele a félelmeid szemébe, ezzel győzöd le! Hát akkor, rajta. Marad még ezen kívül is pár..

Első kör. A megszokásé. Laza 3,5 kilométer, a vége felé már versenytempóban trappolva, aztán megjön valahonnét a Flow áramlásélmény is, így aztán egész jó hangulatom lesz.

Második kör. Kissé húzom a számat, nyöszörgös lesz a távba beintegrált két dombra felfutás is. A képzeletbeli depónál, amit egy útszéli pad jelent, majdnem kiállok, de aztán megráncigálom hajam, vissza a kifutóra azaz a futókörre. S jön a harmadik.

Harmadik kör. Most már kényszeredettebb minden lépés. Milyen érdekes, valahogy minden tréningen vagy épp versenyen az utolsó szakaszban jön el a feladom érzés, a „nekem ez már nem megy”. Hm…De sokszor hallunk arról, hogy versenyző a cél előtti szakaszban dőlt ki..Míg ezen elmélkedem jön a meditatív megvilágosodás: miért futok én köröket? Nem tűnik fel, mondd csak, ha mindig ugyan azokat a köröket futod, akkor ugyan oda jutsz?! Se a környezeted se Te, sem pedig a benne szereplők nem fognak változni, miközben Te gyötrődsz, szidod a rendszert s magadat. De továbbra is futod ugyan azt a kört…Megvilágosodás! Ergo: ha változást akarsz elérni, a környezeted megváltoztatása helyett – amire vajmi kevés ráhatásod van – változtasd meg magadat! A változás Te magad légy!

Mást akarsz? Lépj ki a megszokott rutinból, a megszokott köreidből! Amíg ezt nem teszed meg, semmi sem fog változni. Persze ez nehéz folyamat, mert megszoktad azokat a fűcsomókat, fákat az utad mentén, mégha nem is szépek és főképp nem változatosak. De ismerősek. Ebben rejlik a megszokás marasztaló csábítása és veszélye.

A harmadik kör 9 kilométere persze kiegészült még eggyel, mert a 10 ugye kerek, így negyedmaratonnyi táv azaz 10,5 kilométer lett a körbe-körbe vége. Meg persze a felismerések. Azok is megjöttek. A futás sajátságos tulajdonsága az önmagunkra eszmélés lehetősége. Ez bizony fájdalmas folyamat, mind fizikailag mind pedig lelkileg. Ám megéri

A kör bezárult. Most vagy maradsz és a megszokott utadat járod tovább, vagy újakat jelölsz ki. Kitágítod a látóhatáraidat vagy esetleg már egy egyenes mentén haladsz. A Te döntésed. Mindig.