A lélek nyelvén keresztül szólunk önmagunkhoz, amikor képletesen szólva magunkra zárjuk az ajtót. Ez lehet a Balaton partján ülve, egy edzőterem zsivajában vagy éppen az utakat rovó lépteink közben.

Az állandóan körülvevő zsivajban nehéz reálisan látni magunkat, a környezet szűnni nem akaró nyomást gyakorol ránk. Így aztán megtalálni a saját utunkat, megtudni, hogy valójában kik is vagyunk szinte megoldhatatlan. Hiszen minden pillanatban mások vagyunk. Ma ezt gondoljuk a dolgokról, aztán jön egy beszélgetés, egy újságcikk és máris megváltoztatjuk a korábban megingathatatlan nézetünket.

Aztán valami kizökkent, s újra a korábbi nézeteket valljuk. Legyen szó életmódról, étkezésről vagy éppen munkáról. Kik is vagyunk valójában? Melyik az igazi ÉN?

Az idők során felvett szokásaink, főleg azok, amelyeket rendszeresen ismételünk- dohányzás, munkamorál stb – jellemként kövülnek ránk. Ehhez jön a környezetünk naponta harsogó identitása, melyet – a nagy számok törvénye alapján – a sajátunknak tudunk be. Ha valamit rendszeresen látunk, hallunk, tapasztalunk, hajlamosak vagyunk elhinni és ahhoz csatlakozni, sem mint időt és energiát befektetve utánajárni, kielemezni. Alapból a munkát igénylő dolgokat kerüljük, márpedig a gondolkozás is ilyen „munka”.

Így aztán hamar feledésbe merül a gyermekkori énünk, s még ha néhány nézetünknél sejtjük, hogy nem állja meg a helyét, hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni. Szelektíven gyűjteni a szemetet? Ugyan minek, hisz úgy is egybeöntik a kukásautóban. Meg aztán minden egyes joghurtos poharat mosogatni? Uh..inkább nem, mint igen.

Előre 3 napra vasárnap megfőzni, hogy bedobozolva magunkkal tudjuk vinni és egészséges ételt együnk? Ki áll ennek neki pont vasárnap? Inkább séta a hegyekben, vagy egy jó filmet nézni..

Igen, ha felvállalod magadat, az bizony áldozatokkal jár. Kilépni a komfortzónádból. Szembemenni a köztudattal, sőt sokszor a saját családoddal bizony erős jellemet kíván. Amikor a család, a haverok nagy része moziba megy, vagy fürdőbe, Te pedig indulsz futni, nos az nem is olyan egyszerű..

Aztán itt van még a lélek szava is, a Tiéd. Ami másoknak egy új találmány, egy könyv megírása, egy színpadi szerep eljátszása, megkötni egy jelentős üzletet, az Neked a napi sport, a munkahelyeden a véleményed felvállalása, a családodban az egészségtudatra nevelés. Ezek kicsiben a Te projektjeid, de épp oly nagyszabásúak, mint másnál egy egzotikus utazásra gyűjtés és befizetés.

Ülj hát le, csinálj magadnak Én-időt és elemezd ki, mik is voltak a gyerekkori álmaid, ábrándjaid? Felnőttként aztán az iskola pad után milyen terveid voltak, milyen nézetekkel érezted azonosnak magadat? Most mindezek hol vannak? Megvalósultak vagy fényévekre kerültek?

Az életben többször kellhet pályát módosítani, környezetet váltani, vagy éppen másik munkahelyre kerülni, más sportot űzni. A lényeg egy. A kisebb dolgokat bármikor megváltoztathatod, de a lényeged ahhoz maradj mindig hű.