Az ultrakerékpáros

Photo: Gábor Györgyi

Ultrakerékpárosnak nevezik azokat a sportolókat, akik hosszútávon kerékpároznak, megaméterekben mérik a tekeréseiket. Éves szinten jellemzően több tízezer, naponta akár 400 kilométer is lehet a szokásos menettáv esetükben.

Az alábbi sorok egy olyan magyar fiatalembert mutatnak be, aki elmondhatja magáról a fenti sorokat.

Járvás Tamás neve és az ultrakerékpározás sokak számára idehaza és világszerte 2012-től vált ismertté, amikor is abban az évben,  júniusban a fiatalember, valamint Szőnyi Ferenc (Deca IronMan világbajnok, maratoni futó, ultrakerékpáros) áttekerte Amerikát, s a média rendszeresen követte az eseményt.

 Race Across America, RAAM, így nevezik azt az ember- és géppróbáló versenyt, amin már elindulni sem egyszerű, mert nevezni, kvalifikálni kell rá a kerékpárosoknak, egy másik, kellően hosszú távú másik versennyel.

Tamás ezt Ausztriában teljesítette, 2200 kilométert letudva a Race Across Around Austria-n. Saját magát egyszerű, Turista kerékpárosnak mondja, aki nagyon szeret tekerni, miközben más tájakkal, a világgal ismerkedik. A versenyek és teljesítménytúrák, azt a célt szolgálják számára, hogy lemérje edzettségét, s erre jelenleg a világon nincs jobb, mint a RAAM.

Tomi előteremtette az anyagi feltételeket, segítőket szervezett az útra, majd felpattant a bicajára, s néha leszállt róla. Szó szerint csak néha, mert átlag 400 kilométert kellett teljesíteni napi szinten, hiszen időre ment a verseny. Sivatag, egy másik kontinens időjárása, ételei, s számos egyéb tényezőt le kellett győznie. S nem utolsó sorban önmagát is.

Bár, ahogy Ő mondja, nem ismeri a holtpontokat. Amikor kellett aludt pár órát, majd újra bicajra ült s ment tovább. Hihetetlen fizikumának, kitartásának eredménye, hogy végül óriási teljesítménnyel 10 nap 8 óra és 44 perc, több mint 4800 kilométer után, a verseny ötödik helyezésével ért célba!

Fotó:Kemecsei Zsolt

Két kerékpárja közül az egyik Guerciotti a másik pedig egy Cube.

Kerékpározunk, tekerjük év-közben a bicajt, sportosan avagy túrázva. Jó néhányan vagyunk így ezzel, divatos lett ez a szabadidős tevékenység. Munka után, vagy hétvégente felülünk a montira, trekkingre, vagy az országútira, s egyedül vagy éppen haverokkal, családdal bicajozunk a Balaton körül, vagy a Bakonyban.

Így aztán tudjuk, mit jelent, amikor  tíz-tizenkét órát letekersz, ha mondjuk, gondolsz egyet és körbebicajozod a tavat. Jó pár megállás, némi defektjavítás, aztán meg itt fáj, ott fáj, mikor érünk már haza? Ismerős mondatok ugye? Dombokra fel, hogy levegőt is alig kapsz, nyeregből kiállás, és csak tekerés a tanúhegyek árnyékában, tűző napon, vagy amikor elkap egy-egy zápor, esetleg ha szép kis oldalszelet kapsz. Szóval vannak emlékeink a kerékpározásról.

Hát még Tamásnak… 33 éves korára  már túl volt annyi letekert kilométeren, amennyit legtöbbünk egész életében sem fog lenyomni, pedig a komolyabb bringázást alig 14 évvel ezelőtt kezdte!

Tomi 2011-ben több, mint negyvenezer kilométert tekert le, gondoljunk csak ebbe bele…

Felülsz a bicajra és hajtasz. Aztán jönnek a haverok, a jobban felszerelt vasak, s már nem elégszel meg azzal, ha a szomszéd faluba áttekersz. Ha sportolsz, s szívvel lélekkel teszed, előbb utóbb mindenre hatással lesz, az egész életedet átalakítja ez az életmód. Leteszed a cigit, már nem érdekel a számolatlanul fogyasztott sör, bor, visszaveszed a pizza mennyiségét is, mert érzed, ezek nem kellenek, sőt hátráltatnak. Kell a jó tüdő, kell az izomzat, a tiszta fej.

Tamás először csak a munkahelyére tekert el, persze szerencsés volt, mert nem kellett a beérkezés után öltönyt húznia. Megjegyzem, ismerek olyanokat, nem egyet, akik év közben bicajjal járnak dolgozni, vezető beosztásúak, s bizony nem a tekerős mezben fogadják az ügyfeleket! Ha előbb indulsz, és némi kényelmetlenséget vállalsz, Te is megteheted ugyanezt!

Szóval Tamás is munkahelyre kerekezéssel kezdte a kerékpáros életmódot, aztán szépen lassan eltolódott az arány a sport irányába. Jöttek a teljesítménytúrák, mert ezeken érzi igazán elemében magát. Versenyeken nem vesz részt, mert nem szeret veszíteni, lesérülni és másnak sem kívánja ezeket. Így a Tour de France sem vonzza, az már túl médiahajhász életet kíván, amitől Ő távol tartja magát.

Járvás Tamás neve egyben a védjegye is, Tomi ultrakerékpáros, ultrahosszú távokon indul, de még milyen hosszúakon  Kistarcsától! Amikor mi beugrunk az autóba, Ő bringára pattan. Velence, Miskolc, Balaton, s a határon túl is, Kassa, Ausztria, Svájc, Franciaország, s a Baltikum, hja kérem Ő az, aki 200 kilométeres táv alatt fel sem ül a bringára… Ez az Ő szintje…ultra szint…

Elhivatottság? Igen. Szenvedély? Igen. Őrültség. Nem! Mindössze a kerékpározás és a sport, valamint a kettő együttes élménye, szeretete. Amit Te is megtapasztalhatsz.., Tamásnak nincs is autója…

Szembemenni a mai korral, annak minden modernségével? Nem egyszerű, komolyan tisztelni kell azt, aki meri vállalni. Azt hiszem aggódnak is érte a szülők, amikor azt mondja, na mentem, majd jövök! Egy kis hátizsák, bicajra fel, két kerék, tető nincs, és vagy 5-600 kilométer vár rá.

Milyen ember is lehet vajon az aki, több hazai és Ausztria-i út után nekivág Amerikának?

Akinek az Alpok hegyei olyanok, mint nekünk a faluvégi dombocskára feltekerni?

Szerény. Csendes, halk szavú, céltudatos ember, pokolian jó fizikai erőnléttel, kivételesen erős lelki tartással. Nem volt könnyű ezt a cikket sem összehozni Vele, sok levélváltás előzte meg…Egy-két kivételtől eltekintve, senkinek sem nyilatkozik.

Azt mondja, bárki képes elérni azt, amit Ő….. Kitartás, elhivatottság, fizikum. A sportos életmódot Ő sem a bölcsőben kezdte. Valóban úgy, ahogy a mesében megírták, egyszer csak szögre akasztotta a kalapját, Tamás a számítógépes billentyűzetet, és bicajra pattant. Igen, így történt.

 
Balaton Élmény Sport Balatoni Életmód