Futás a Köcsi tó körül

A mai napra futás volt betervezve, bár kerékpározás volt az eredeti szándék. A napi illetve a délutáni időjárás alapján döntöm el, mi legyen az aznapi edzés.

A kerékpározáshoz több óra kell, amit most már szűkösen lehet belepréselni a délutánban, legfeljebb a hétvégék alkalmasak erre. Balatonalmádi mellett Káptalanfüreden található egy tó, a Köcsi tó, erdős, tavas, földutas terület, szívesen futok itt, bár a táv rövidsége miatt többször szükséges a tavat megkerülni. Az élmény azonban kárpótol.

A talaj egy szakaszon köves, murvás, vörös színű erdei talaj, egy kisebb szakaszon pedig füves. Van benne emelkedő is, mindenképp jó, hogy egy kis intervall rész is belekerüljön az edzésbe.

 Az első kör szokásos bemelegítő kör, amikor lassú futással szoktatod magadat és az izmaidat a terheléshez. Majd úgy egy – másfél kilométer után folyamatos futás következik a köves, egyenetlen terepen. Figyelj a kövekre, gödrökre, nehogy sérülés legyen az edzés vége!

 

Itt próbáltam ki először egy új szerelést a futáshoz, a karpántot. Ez egy textil-műanyag tartó, amelybe a telefon elhelyezhető. Nem kell övre csatolni, vagy beleerőltetni a zsebbe, viszont úgy éreztem magam, mintha orvosnál lennék, aki felhelyezi a karomra a vérnyomásmérő mandzsettát. Az öntapadó szalag határozottan a felkaromon tartotta a telefontartót, anélkül tudod a gombokat nyomni vagy a képernyőt feloldani, hogy kivennéd a védőtokból.

Balatonalmádi-Káptalanfüred Köcsi tó

De lássuk inkább a futást. Az első kör úgy 1,3 kilométeres volt, ez épp elegendő, hogy a lábizmok, a karok, a hát szokja a mozgást. A következő körben már szükség volt némi többlet levegőre, így ennek a körnek a végén már visszalassítottam a lépéseim, egyenletes lélegzésre összpontosítva. Közben persze futottam az emelkedős, köves szakaszon is, ami emeli a pulzusértéket, a hátsó combizmokat, farizmokat, a vádlit fejleszti, edzi, valamint a testtartást, a hátizmok formálásában is szerepe van. Még egy fontos hatása van a terepfutásnak, ez pedig a koordinációs képességeidnek javulása. A talajon való futást szokni kell a futópad vagy az aszfaltos edzések után, ám segít ebben a táj látványa, és a szabad levegőn való sportolás élménye!

Fenyőerdős részen futottam, érezni lehetett a talajnak, a földnek és a gyantának egyfajta keveredett, erdei illatát. Nem utolsó sorban a szemnek is jóleső látvány a lemenő nap fényében játszó tölgyesek sárga-barna lombkoronája, a leszálló párán még átsütő nap fényjátéka. Az erdei földes talaj a lábnak olyan, mintha szivacson futnál, a kitűnő futócipő pedig kellően korrigálja a talajegyenetlenségek, a kövek miatt ki-ki csúszó oldalirányú lábmozgásaidat. Az aszfalton futás után ez összehasonlíthatatlanul jobb érzés, az erdei levegő átáramlása a tüdőn, a tiszta levegő használata felbecsülhetetlen.

 

Amikor beáll a lépés-légvétel helyes aránya, a kitágul a tüdőd, érzed, ahogy egyre mélyebben veszed a levegőt, és egyre hatékonyabban használod fel! Amikor nincs nagy erőkifejtés, a tüdőnek csak alig 1/3-át használjuk légzésre.

Vagy három kilométer után, ez a táv mindenkinél változó, edzettségi szinttől függően, jöhet az élményfutás! Amerre a szemem lát, arra fordítod lépéseidet, ösvények, utak, amerre csak gondolom, amerre akarom, arra futok!

Meg is fogadtam, a következő futóedzésre több időt fogok szánni és kihasználom a szép és kellemes őszi időt, és amíg lehetséges hosszabb távokat futok.