Szerencsére már az év egyik legszebb időszakában járunk, a tavaszban, közeledve a nyárhoz. Meleg, kellemes a hőmérséklet, nyárt idéző a napsütés, egymást túlcsivitelő madarak, harsány zöld színek a természetben, mindez a szabadban való mozgásra hív.
Előkerültek már a bringák, lassan a fürdőruhák is, azonban erős szélben csak a bátrak és a gyakorlottak tekernek. A még csak melegedő Balaton vizében is a jó kondiban levők mártóznak meg, mindenki másnak a legkézenfekvőbb a láb marad, azaz a futás.
Futóbolond. A kifejezést ismerjük, együtt él vele sok sportoló, mosolyogva, bár a hétköznapi életben is ismert jelző. Mi is ihlette a létrejöttét, mit takar ez az érzés?….Hát nézzük csak meg…
Igen, ez az életem…
1,
Meleg nyárias időjárás, zöldellő fák, virágzó bokrok, s Te megfázással küszködve a besötétített szobában fekszel, körülötted zsebkendő halmok, tea mézzel, gyógyszeres toboz. Köhögsz, fáj a torkod. De valami motoszkál benned, Te, aki sportolsz, ágyban? Odakint ragyogó napsütés…s a tünetek ellenére valahogy futócipővel a lábadon találod magad, s egyik lábad a másik után mégiscsak futsz, edzel..
Lassabban futsz persze, kíméled a szívedet, elvégre beteg vagy…de mintha futás közben nem fájna úgy a torkod, kevesebb zsebkendő fogy, s valahogy mégiscsak van elég erőd a kitűzött távon végigérni.
2,
Máskor az edzések nem sikerülnek jól, bukdácsolva haladsz, nem vagy elég gyors, kitartó, edzett. S mégis rajthoz állsz a kitűzött, és benevezett versenyen, s valahogy célba is érsz.
3,
S milyen futás közben? Nagyon is vonzó lenne a parton napozni, vagy fagyit enni, moziba menni, készülni a vizsgákra, s egyáltalán, ott a sok feladat a háztartásban, a család körül, munka hegyek…De amikor az öltönyt, a fehér inget, vagy éppen a szoknyát lecseréled egyszerű pólóra, futócipőt húzol a lábadra csinos cipellő helyett, s elkezded az edzést, futsz, mintha más lennél. Megnyugszol, s igen, futás közben képes vagy pihenni…
Eleinte még zakatolnak a gondolatok a fejedben, a bemelegítés szakasza még közelebb esik a „minek is ez”- érzéshez, de aztán elhalkulnak ezek a hangok, marad a mozgás, a sport, a napfény, a madarak, a szél. Jöhet enyhe eső, zápor, vagy egy domb, lépcső..két kilométer vagy tizenkettő….
Egy Zen mondás szerint, legjobban egy zajos piactéren lehet meditálni, a futók szerint futás közben… Valóban más leszel közben, s utána, mintha kicserélnének ott belül, s ez igaz is. Bár a homlokodról vízcseppek csorognak a szemedbe, és a vádlidon folyik a víz, néha kicsit szúr az oldalad, hát erre vágyik az ember a szabadidejében?
Igen…
Tényleg kissé megrögzött, kissé bolond aki ezen az úton jár, vagyis fut. Sokszor az is elegendő, ha egy idős emberre nézel, aki lehagy egy-egy futóversenyen, na ná, hogy ezt Te sem hagyhatod! Micsoda ösztönző kép! Vagy egy túlsúlyos embert látsz, Te nem akarsz ilyen képet magadról, hát sportolsz, futsz..Van válasz a miértekrere…
Futóbolond (ok)ká válnak akik, ráéreznek ennek a mozgásnak a lényegére. Nem csak testben edződsz meg. Kitartásra, állhatatosságra, önbizalomra nevel. Tiszteletre, természet-szeretetre, talán kicsit emberszeretetre is…