Hegyrefutás

December utolsó előtti napja, az év mindjárt véget ér, vasárnap, ragyogó napsütés, vakítóan kék ég, mínusz hat foknál is kevesebb, hát hegyre fel!

Év közben sok lehetőség akad, ha meg akarod mérni tudásod, felkészültségedet, vagy egyszerűen unod már, hogy egyedül fuss. Ám télen kevés a verseny, érdemes azt a néhányat, ami adódik kihasználni.

Herenden vagyunk, a Bakony lábánál, egy kis téli futóversenyen. Már ötödik alkalommal rendezik meg ezt a futóversenyt, én magam is kedves ismerősöm, Viktor – Veszprém Megyei Tájfutók és Bridzs Szövetség– révén kapom az értesítést a lehetőségről.

Viktor és csapata szervezte október elején a Bakony Maratont, ahol a Cuha-völgyeiben lehetett kipróbálni felkészültségedet, edzettségi szintedet. Futhattál, vagy csak gyalogoltál egy jót Zircről indulva, legalább 13.8 kilométert biztosan megtettél, talán úgy, mint én, futva, hegyen völgyön át. Szó szerint. Jó páran azonban leküzdötték árkon-bokron át a 21-25 kilométert is futva!

Most pedig egy kis téli hideg futás következett, nem is akármilyen. Hegyre fel. Igen, Bakony Hajag tetőre felfelé..legalábbis odafelé.

Küzdés volt rendesen, főleg nekem, síkfutónak. Pedig igyekszem dombokra futni, így kitűnő terep-edzésnek számít a veszprémi Gulya-dombi futás, vagy Balatonalmádi határában, de a Köcsi Tavi futások is megfelelnek egy-egy terepedzésnek.

Amikor a Herend határában, az erdei utat záró sorompónál, a rajthelynél vártuk sokad magunkkal az indítást- én és még páran a 4 kilométeres, jó páran pedig a 8 kilométeres távon- bizony kihívásnak tűnt az előttem emelkedő terep. Kétoldalt a Bakony erdő fái, közte pedig aszfaltos út.

Indítás 10-kor, küzdés indul. A nyolcasok szépen elhúztak, mintha sík terepen futottunk volna, pedig nem éppen. Nem sok választásom volt, a dombok háromnegyedéig futás, de bizony a csúcsig lépésben.

Aztán jöttek a meglepetések, a dombtetőn nem lejtő várt, pici sík aztán újabb emelkedés, és ez így ment a Hajag tetőig…

A kettes elektromos bolyánál – merthogy chipes időmérés volt- nekem visszafordító volt, bár még láttam az előttem haladó nyolc-kilométeres távon futókat a sokadik domb tetején- végre visszafordulhattam és végig lejtmenet. Bevallom felüdítő volt, végre kicsit javíthattam a szintidőmön, ami persze épp csak megközelítette a síkfutásos szintemet. A ragyogó napsütés, a szabadban futás és a mozgás együttesen, valamint a sportolótársaid lelkesedése megéri, hogy kimozdulj otthonról.

Jó edzés volt, hát persze, hogy a 25 perces versenyidő után már bántam, hogy nem vállaltam be még két kilométert a visszafordulásig.

A szervezők szerint lényegesen többen vettek részt a versenyen, mint egy évvel korábban. Bízom abban, hogy egyre többeknek lesz fontos a mozgás, a futás és nem csak úgy önmaguk számára, hanem fontos a megmérettetés is! Fontos, hogy kövesd a teljesítményed fejlődését, amit nem csak az edződ fog tudni megmondani, hanem egy-egy ilyen verseny-részvétel is!

Mindenesetre elhatároztam, ide még visszajövök, nem hagyom, hogy ez a kis hegyrefutás, ez a dombocska kifogjon rajtam… 🙂 Másrészt úgy láttam, kitűnő a terep bringázáshoz is, de tökéletesen működő fékrendszer fontos lesz! 

Mozgás Balaton Élmény Balatoni Életmód