Jártamban-keltemben a Móri Bórvidéken…

 Ha szereted a pincéket, most jöttem Mórról egy pincéből, igaz ott inkább kóstolni lehet, bár egy jó fotósnak, több heti munka lenne ott! Sajnos mire kattintani kellene, már én bekattanok! Egészségetekre!

Ennyi pénzért nem hiszem, hogy sokan ittatok ilyen finom bort!  Még édes bor is van. A prés kb. 300 éves a hordók 150, a pince kora ismeretlen, a mostani gazda (72 éves) dédanyja sem emlékszik mikor vájták ki. !”

 Ez a bejegyzés adta az apropóját cikkemnek, melyet a szülőfalum szomszédságában, Móron illetve Mórról írok.

Vértes hegység

A közelmúltban végre eljutottam a messze földön híres (való igaz, mert nem csak hazánkban, de a határokon túl is ismert) Bornapokra. Még Veszprém környékén is sokat emlegetik e tájat, ahol több napon át ünneplik a vidék jellegzetességét, a bort, ami a bányászat mellett híressé tette a várost.

Szülőfalum, Vérteskethely, a Bársonyos-Neszmély-Ászár borvidéken fekszik, az Olaszrizling hazájában. Alig 20 kilométerre található a Vértes hegység, melynek lábánál fekszik a Móri Borvidék, ami az Ezerjó szőlőfajta hazája.

Ismerőseim sokat beszéltek a több napon át folyó vigasságokról, a kitűnő hangulatról, a tömegről, ami végigkíséri a rendezvényt. Itt nálunk, a Balaton-parton, mind az Almádi, mind a Balatonfüredi Borheteken részt szoktam venni sokad magammal, hisz ez igazán jó program nyáron. Heteken át színpadi fellépők, finom borok, jó ételek, csábító illatok, na és persze a baráti társaságok adta hangulat. A hajnalig tartó eszem-iszom, órákig tartó beszélgetések, egy-egy dolgos nap után igazán jól esnek. Ám erre az eseményre, a Móri Bornapokra, éveket vártam.

 

Az Ezerjó hazája

Bevallom, hiába regéltek ódákat barátaim, családtagjaim, munkatársaim, nem vágytam oda. Valahogy számomra a borvidék fogalma a Balatonnal, Badacsonnyal, Csopakkal függött eddig össze, na és persze nem kicsi motiváció, hogy a rendezvény helyben van, de legalábbis kerékpárral is megközelíthetők a helyszínek. Mór 80-90 kilométerre fekszik Veszprémtől Székesfehérvár irányában, szállás kell, de legalábbis sofőr, aki feláldozza magát, hogy hazajussunk. Meg valahogy akkor sem esik útba, ha szülőfalumba hazalátogatok. (kedvezőbb, ha a Csesznek-i szerpentin, azaz Győr felé veszem az irányt)

 

Na de ebben az évben eljutottam végre, és lám lám, most már tudom, miről is beszéltek a többiek! (tanulság, ne legyintsünk egy-egy programra azzal, hogy Áh, engem úgy sem érdekelne, van közelebb is, stb. tessék csak elmenni, még ha elsőre nem is tűnik olyan csábítónak)

 

A vigasság már a hét elején elkezdődik, de mint a legtöbb többnapos rendezvény esetében, a csúcs nap a péntek és a szombat. Családommal a szombati napot néztük ki, én már hetekkel korábban az interneten böngésztem a programok sokaságát. Kutyás bemutató, kiállítások, szüreti felvonulás, színpadi fellépők, és még a Dumaszínházból is jöttek!

Nagyon sok szervezet bekapcsolódik a programok bonyolításába, ahogy ez más településeken is lenni szokott. A Balatonalmádi, vagy Füredi, de bármely más, Balaton-parti Bornapokra is jellemző, hogy a vízparton, de legalábbis a Balatonhoz közeli téren, faházakból kínálják nedűiket a borászok, portékáikat a kézművesek, és az ételeket is itt, az egymás közelében felállított pavilonokból lehet beszerezni. Rétesek, pogácsák, és persze az elmaradhatatlan lilahagymás zsíros kenyér, van ott minden, ami egy jó Bornapokhoz kell. Pár pohár vagy inkább üveg bor, aztán már lehet is leülni a padokhoz, már ha találsz helyet magadnak.

Lamberg Kastély Mór

Ha nem a Balaton partján járunk, a bornapok azonban kicsit másmilyenek. Móron az egész településre, több helyszínre kiterjednek a programok.

Kézzel készült használati tárgyak

A Kastélyban is voltak rendezvények, kiállítók, a központi helyeken túl, ahol például a fúvószenekarok felvonultak a mazsorettek mellett. Igen, Kastélya is van a városnak, nem is akármilyen! Csodás angolpark jellegű udvarral, vastag falakkal, labirintusszerű folyosókkal. Aztán a helyi iskolának a termeiben is volt mit nézni, kaktuszok, csivitelő papagájok, már a programajánló több oldalas volt, éreztem, itt valami különleges eseménybe botlok!

 

Volt színpad, egymást váltó néptánc, fúvós és könnyűzenei fellépőkkel, akik megadták a zenei aláfestést, és a hangulatot. Tabáni István szombat este igazán jó választás volt.

Langalló-sütő

 

 

Én nem tudom, meddig jutottam volna a számolásban, ha meg kellene mondanom, mennyi langalló-sütő, kürtöskalácsos és édességárus volt ott. Mindez több utca-hosszan.

Alig akartam hinni a szememnek, amikor szombat este, ezen a langyos, napsütéses októberi hétvégén már a városba bevezető első utcának a végén – jó pár kilométerre a központtól- nem volt parkolóhely.

Ebből lehetett sejteni, mekkora embertömeg lesz a tereken. A parkoló buszok, (merthogy azok is voltak) számából is úgy véltem, sokezres tömeg jött ma Mórra.

 

 

Kézművesek

A „kínálós” utcákon, ahol a sátrak voltak, emberfolyó hömpölygött, de szó szerint értve. Aki ott volt tudja, miről beszélek. Mozdulni nem lehetett, nem hogy lépni helyenként.

Nagyon tetszett, hogy igazából „bóvliárus” nem, illetve alig egy-kettő volt, sokkal inkább fából és különféle természetes anyagból készült játékok, használati eszközök, dísztárgyak voltak az árusoknál, legtöbbször maga a készítő kínálta őket, bemutatva helyben, hogyan készülnek a portékái.

Kézzel készült használati tárgyak

Kézműves udvar is üzemelt, ahol felnőtt, gyerek egyaránt agyagozott, gyöngyöt fűzött, festett. Rendkívül érdekes volt a merített papírkészítő, aki szintén ott, a sátra mellett gyártotta a papírt. De sorolhatnám még, nagyon érdekes volt, hogy nem a megszokott bucsus hangulat, hanem a kézimunka dicsérete, az önképzés előtérbe helyezése, vagyis egyszóval a hagyományok, a kultúra, az szó nemes értelemében, uralkodott és jellemezte a vásárt és az árusokat.

Jól eső érzés ez, a mai, sokszor értékesnek mondott értékeket díjazó világunkban, amikor néhányan megpróbálják menteni az igazi értékeket, és amihez partnerek a város vezetői és a helyi civil szervezetek is. Pontosabban megmutatják, mit tekintsünk annak. Követendő példa más településen is, ezt úgy vélem sokan érzik már..

Na de nézzük a lényeget, merthogy Bornapokon voltam, tehát jöjjenek a borok. Tucatnyi faházból kínálták a helyi, tájjellegű borokat, jó pár helyi pincészet várta a betérőket. Pincészetek, akik maguk termesztik a Móri domboldalon, a hegy lábánál, a szőlőt és készítik boraikat. Ezerjó, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, ezeket a borfajtákat mind megtaláljuk itt. De volt a kedvencem, Zweigelt vörös is, ajánlom megkóstolni feltétlenül!

A Móri Bornapok jellegzetessége, a megszokott szüreti és fúvós-felvonulás , a kísérőrendezvények mellett, az úgynevezett Nyitott Pincék program, ami azt jelenti, hogy a városban található pincékbe be lehet menni az utcáról, hasonlóan, mint Villányban. Bevallom, az utcán álldogálva, ahol családi házak sorakoznak, fel sem tűnik, a szépen meszelt épületek ajtaja, ami jellegzetes, veretes, vaspántos ajtó, szóval alig tűnik fel, hogy az utcáról belépve egy földbe vájt, mélyen és messzire futó komoly belméretű boltíves, kővel kirakott mennyezetű pincét rejt magában.

Az egyik helyi pincészet tulajdonosa Józsi bácsi, Szatzker József borász, a Szatzker Pince tulajdonosa. Ő és segítője, Komjáti Antal beszélt nekem a pincéről, amely igencsak híres, hamarosan kiderül, miért.

 

A vidék tájbora az Ezerjó, ami sokak, – így családom szerint is – embert próbáló, merthogy magán viseli a környék minden domborzati és klimatikus jegyét. Mór egy szélalagútban fekszik, a Székesfehérvár-Győr északnyugat-délkeleti tengelyen, így a hideg, erős szelek karcossá, savanykássá teszik a bort. Igen erőteljes íz világú, jellegzetes bort adó ez a fajta szőlő. A másik borfajta, a Chardonnay kóstolása könnyebben ment, amely félszáraz, könnyed, szinte jellegtelen, kissé savanykás bor, finom illattal. Ez már a sokadik pohár felemelését jelentette, hisz utunk a pincéhez a borokat kínáló faházak előtt vezetett el. 🙂 Garantálom, hogy mire idáig eljut valaki, s lemegy a lépcsőkön a hűs pincébe, és még a házigazda által kínált, helyben készült szendvicseket és süteményt is elfogyasztja, segítségre lesz szüksége a pince elhagyásához, jobb, erre felkészülni 🙂

Vissza a Chardonnay-hez, amit szintén megtalálunk a pincéjükben az Ezerjó mellett, ahol termetes fahordókban tárolják a finom nedűt. Most jön a magyarázat, mitől is híres a Szatzker Pince.

Szatzker Pince

A Szatzker Pince Mór, még ma is eredeti tulajdonosa kezében levő pincészete. A szőlő a város fölé magasodó domboldalban fekszik, erdővel sűrűn borított hegyoldal tövében, s majd két hektár területről kerül préselés után a hordókba. Főleg a tájbort adó, Ezerjó fajtát termesztik, de található a fahordókban azért Chardonnay, és Rizlingszilváni is. Maga a prés vagy 300 éves, igen, nem tévedés! Ki van állítva a pince előterében egy 1946-ban felújított! Nem a megszokott, ma is használatos fém-fa henger alakú prést képzeljünk el, hanem vagy három-négy méter hosszú, súlyos, fekete fagerendát, ami egy csavart oszlophoz, rúdhoz kapcsolódik. Ez egy múzeumi darab, mintha visszamentünk volna az évtizedekben, ahogy nézzük ezt a monstrumot. (hasonló Mór közterén, egy Vendégház mellett is megtalálható)

A hordók kővel kirakott boltozatú pincében állnak, melynek oldalfalait vastagon fedi a feketepenész, ami jelzi számunkra, hogy igen jó körülmények között nemesedik a szőlőlé borrá.

Belépve az utcáról egy előtérbe találjuk magunkat. A fehérre meszelt falat temérdek, nagyrészt fekete-fehér megfakult fotó, bekeretezve díszíti, rajtuk a család és a város életképei, megelevenítve a történelmet. Ló vontatta szekér hatalmas fahordóval, poharat emelgető fiatal, kalapos férfiak. Na igen, amikor még minden jelentős családi vagy falu-béli eseményt egy-egy pincebeli összejövetel és persze borozgatás kísért….Én magam is emlékeszem gyerekkoromból, hogy disznóvágás, kukoricaszedés, névnap, szüret, tollfosztás, de még sorolhatnám az okokat, ami miatt a szomszédok, segítők, rokonok összejöttek és némi harapnivaló társaságában és persze jófajta bor, mellett beszélték át a munkát, az életüket. Volt is ennek a hagyománynak összetartó ereje!

A képeken szép számmal láthatók új keletű események is, így például Miniszteri látogatásról készült fotó, mert, hogy ilyen illusztris vendége is volt a Szatzker családnak,  az ország, de külhon, így például Németország tájairól is idelátogató, érdeklődők mellett.

Ámulva hallgatom Antit, aki elmondta, hogy sok érdeklődő megfordul a pincészetben. A Móri Bornapokon, akárcsak a mostani alkalommal, rendszerint hajnalig vannak vendégek, borkóstolók. „Aki egyszer ide beteszi a lábát, az visszajön” – mondja. Még némi harapnivalót is kaphatunk a bor mellé, nem is akármit, eredeti sváb recept alapján készült édes tésztát! Merthogy Mór sváb nemzetiségű település…

Kicsit időutazás volt számomra a pincebejárás, a borkóstolás közben hallgatott családi történelem, mindez egy modern korba ötvözve, amit a szépen karbantartott épület is jelez. Történelem 2012-ben. Úgy kezelik a pincét, a borászatot, hogy az a mai kornak megfeleljen, de mégis családi és nem ipar jellegű, ők maguk töltik meg a poharat, sütik a tésztát, mintha csak otthon lennénk. Azt éreztem, mintha ismerőshöz, rokonhoz tértem volna be egy jó szóra, kicsit megpihenni, beszélgetni, mindezt egy jó pohár bor mellett. S azt hiszem, ebben van a titok.

Móri barangolásom kellemes élménnyel zárult. Barátságos, vendégszerető emberekkel találkoztam, dolgos kezek munkáit dicsérő porták amerre csak járunk a városban. Gondozott, ápolt terek, parkok, virágok, fák minden felé. Ide érdemes eljönni, túrázni egyet a Vértes lankáin, sétálgatni az utcákon és betérni valamelyik pincészetbe és inni a finom, nemes borokat: Ezerjó, Chardonnay, Zweigelt, Rizlingszilváni, nem csalódik, aki ide eljön. Mert visszajön!

Kattints és indul a zenés videó!

Móri képek