Tóparti futás

Tópartról tópartra vezet az út, a nagyobb tó mellől egy kisebbhez. A megszokott Balaton parti edzéshelyszínhez oly hasonlóhoz, Tatára megyünk a 71. Tó-Futás futóversenyre.

A felkészülés hetében látszott, a vasárnapi futóverseny kitűnő időjárásban zajlik majd, azonban a megelőző napon, szombaton még igencsak nagy képzelőerő kellett hozzá. Szombaton  az ultrafutóknak szurkoltunk Balatonalmádiban a szélben, esőben is 6 vagy 12 órát lefutóknak, köztük kedves edzőmnek is, fejet hajtva hatalmas elszántságuk és kitartásuk előtt. Közben persze bíztam abban, valóban  szép időben lehet teljesíteni másnap a versenyt a másik tó partján, Tatán.

Tata Öreg-tó, a futóverseny képeslapra illő helyszíne

A hajnali ébredést napsugarak hozták el, ez már nagy pozitív segítség a futás előtt. A kezdeti, melegebb öltözéket a versenyre érkezve hamar le lehetett cserélni, short és póló tökéletesen elegendő volt.

Póló és short, pulzusmérő, GPS, na és a rajtszám, futókellékek rendben!

A helyszín, mintha  egy képeslapon látnád, mozdulatlan víztükör, visszatükröződő erdő, tóparti sétány és a vár. Idillikus helyszín, így a futás már csak amolyan ráadás..A megszokott Balaton-i edzésekhez nagyon hasonlított a terep, akárcsak egy szokásos edzésen, ám itt rajt/cél kapu is fel volt állítva…

Ébresztő hát…

A 7 kilométeres táv, ami egy teljes tókör, mérés alapján 7,1 km,  jó része közvetlenül a parti sétányon halad, egy szakaszon egyenest a vár lábánál. Micsoda fantasztikus élmény, hogy egy várat nézegethetsz, miközben futsz, na persze ha van kedved a légzés- és lépésütem figyelése mellett. Nézzük hát a versenyt!

Tata-vár

A startot követően rögtön  tempós haladást vettem fel, 10,6 km/h sebességet. Érdemes kihasználni a kezdeti friss lendületet és a szilárd talaj előnyét, így egy rövid sprintet is beletéve, néhány előttem futó csoportot megelőzve az első harmaddal tartottam.

A tó rövidebb oldala után irány a hosszú oldal, ami teljesen a parti erdősáv alatt húzódik, nem aszfalt, hanem földes-murvás erdei út. Akadt némi emelkedő is, fel és le, majd újra fel. Az előző napi eső miatt ugyan víztócsák és helyenként sár is volt, de alapvetően kitűnő terepen haladtunk, amit a lábunk, térdünk, különösen  az Achilles-ín meghálál.

Előttem egy férfiakból álló csoport haladt tempós futással, egy darabig ők voltak a tigriseim, akiket követtem, mert a pulzuskontroll be-be sípolt, jelezve, anaerob küszöbön dolgozom. Ilyenkor lassíts, amíg a pulzusod a normál tartományba kerül,  a normál értéked 60-70, legfeljebb 80%-a legyen. Így elegendő lesz a levegőd mennyisége, nem fáradsz ki idő előtt. A pulzus kontrollálásához a mellkasodon érződő nyomás is útmutató, ha szorító érzést tapasztalsz, túl erős a megterhelés vagy túl hirtelen (például alapos bemelegítés nélkül indultál). Vedd vissza a tempód. Sokat segítesz a karmunkával és a testtartással is. Figyeld csak meg, amint lejjebb teszed a karod, amint kevesebb mozgást végzel velük, már megy is le a pulzusod. A lépéseid hosszát vedd kisebbre, testtartásod egyenesre, ne dőlj rá a gyomrodra, ne nyomd össze a tüdőd.

Amint rendeződsz, ismét magasabb tempóra kapcsolhatsz.

Egyik kanyar a másik után, egyik facsoport a másik után majd egyszer csak egy hídon áthaladtunk az Által-éren. A tóból már egy ideje nem láttunk semmit, így csak tippelhettem az időközben feltűnő frissítő pontból, hogy a táv felénél vagyunk.

A klíma kitűnő, enyhén párás a levegő, de a ragyogó napfény és a kellemes nyárutót idéző hőmérséklet még az erdei árnyas úton is tökéletes futóidőt jelentett.

Közben beértem egy újabb férfi futót, akit egy bringás kísért, egy darabig mögöttük haladtam, majd lekerülve őket immár egyedül róttam a kilométereket. Néha hátrapillantottam a vállam felett, de lévén kanyargós volt az út, senkit sem láttam mögöttem, sőt immár előttem sem. Ez nem túl jó, hiszen nincs előtted húzó erő, akit követhetsz. Végre feltűnt két lány, akik elég erős tempót diktáltak. Közben ritkultak a fák és immár másodszor sőt harmadszor is átfutottunk az Által-éren, valószínűvé vált, közeledünk a parti sétányhoz s egyben a verseny végső szakasza felé.

Közeledik a cél, ez már a tó másik oldala, 7 kilométeres tókör

Elkezdtem megnyújtani lépteimet, igyekeztem gyorsabb tempóra kapcsolni, 11,3 km/h.  Közben visszakanyarodott az útvonal a tó partjára, immár ismét  aszfalton futottunk, ideje volt a végsőt hajrázni, innét már látszott a célkapu.

Persze mindig az utolsó 500 méteren jön a légszomj, a fáradás, hiszen már túl akarsz lenni rajta, s már annyira közelinek tűnik a befejezés, azonban itt kell nagyon odafigyelni, nehogy ezen az utolsó szakaszon fogyj ki az energiából. A lelkes közönség biztatása, a befutóban szóló dinamikus zene nagy segítség ilyenkor a Te pozitív hozzáállásod mellett.

A kitartó edzésnek meg kell, hogy legyen az eredménye, bíznod kell magadban, de tudni kell kezelni a verseny okozta plusz stresszt. Nagyon figyelned kell arra, hogy a Te saját tempódban fuss, figyelmen kívül kell tudnod hagyni a többiek teljesítményét. Ha érzed, hogy gyorsabb vagy az előtted levőnél, bátran kezdeményezz, de a saját edzettségi szintednek megfelelő tempót fuss. A versenyen bizonyára gyorsabb leszel, ezért tudnod kell kezelni a fellépő légszomjat, fáradást, de épp ezért edzünk s ezért veszünk részt versenyeken. A rutint így szerzed meg…

 A 7,1 kilométeren,  40:02 perc. Tóparti futás.  Nagyszerű verseny volt, állj rajthoz Te is! Ismét kapcsolunk, egy fokozattal feljebb, 8 kilométeres verseny következik, most már a Balaton partján, Révfülöpön.