A sport hosszú ideje, egészen pontosan 2008 óta része az mindennapoknak, igazán azonban 2009-ben lépett be ez a szerelem az életembe egy szép, vagyis hideg novemberi napon…Ekkor tettem meg futva, bukdácsolva majd 14 kilométer távot Zirc és Vinye között az erdőben, a Cuha-völgyben.

 Addig csak bringáztam, de azt már gyerekkoromtól kezdve. A futást viszont nagyon nehezen tudtam „megtanulni”, nem egykönnyen adta meg magát. Azt hittem, futás, ugyan már, amikor meg se érzem a spinningedzések 60 perces tekeréseit, amikor a futópadon tíz, de akár tizenöt kilométert is könnyedén lefutok.. lebecsültem rendesen…

Képes voltam akár órákig kerékpározni a montival a Balaton parton. Miközben róttam az utakat, a kilométereket kerékpárommal, irigykedve néztem a futókat, vékony testalkatukat, könnyed mozgásukat. Gondoltam, minek ez a láthatóan megerőltető sport, amikor a biciklizés sokkal élvezetesebb, és ez is kellő edzettséget ad. De egy idő után éreztem, kell a kihívás, küzdő szellemem erre sarkallt, önmagam, s teljesítőképességem határainak keresésére. Így leszálltam a futópadról, s kitettem a lábam az utcára, terepre.

A futás. Kőkemény sport ez, és korántsem könnyed, hisz önmagadat kell legyőznöd, és azt mindig a legnehezebb ugyebár… Aztán meg sok minden kell hozzá. Kitartás? Nem elég. Nincs két kerék, hogy segítse a haladást, csak ellenállási erő, de az nagy. Nem fut alattad a futógép szalagja, hogy láthatatlan segítőként kitartást adjon. Amikor először próbáltam terepen, utcán futni, csúfos kudarcot vallottam. Majdnem feladtam. Gondoltam, ez nem nekem való. Van olyan, hogy valamire nem képes az ember. Ha megpróbálja, és úgy mondja ki, hogy nem megy, az becsületes elismerése a NEM megy-nek.

Így van ez mindennel, emberekkel, kapcsolatokkal, de élethelyzetekkel is. Persze, hogy ismertem ezt a szót: alázat. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, ugyan minek kellene egy-egy szót mélységéig kielemezni?  Hm, ma már tudom…

Kapkodó, gyors, ritmustalan és nem megfelelő, azaz nem mély hasi légzéssel nem tudunk elegendő oxigént juttatni a vérünkbe, ami miatt – miközben a futás során emelkedett oxigénszintre van szükségünk – szúr az oldalunk, fáj a torkunk- hiszen nem jól vesszük a levegőt.

Tipp: végeztess el légzésfunkció vizsgálatot tüdőgyógyásszal, hogy képet kaphass a tüdőkapacitásodról. A szívműködésről pedig 30 perces terheléses teszt ad képet, a szívultrahang pedig további szervi információkkal szolgál

Micsoda csodás érzés, amikor rájövünk, hogy a pánik helyett, az elsajátított egyenletes, mély légzésekkel egyensúlyban tarthatjuk és a futási teljesítménynek csak a kedvünk és időnk na és persze az edzettségünk szab határt!

Légzés-izom- étkezés- lélek. Ez így együtt a sport.

Most pedig, több, mint 10 évvel később – ha nem is elölről,de mindenképp egy kezdőbb szintről vágok neki újra vagy inkább folytatom.

Akkor is télen kezdtem el az edzéseket. Hideg volt, a futónadrágom, amit egyébként nyáron kerékpározáshoz használtam, a bokámig sem ért el. Hiába húztam zoknit, mindig volt egy kis rész, ahol kikandikált a bőrfelület. Mire a távot lefutottam, mindig vörösre változott. Eleinte húzkodtam fel a zoknit, le a nadrágszárat, aztán feladtam. Nem foglalkoztam vele, a sportra koncentráltam.

Kitapasztalni, hagyni időt a megismerésre. Ez nagyon fontos. Mindenben. Megismerni a másikat, az adott dolgot, amivel foglalkozol. Így van ez a sporttal is. És akkor siker lesz. Mert az elején kudarc volt. Gyűlöltem is magam miatta, Dühös voltam. Mi az, hogy nem tudom megtenni?

Nekimentem az akadálynak, ahelyett, hogy kiismertem volna, hogy magamat hozzá alakítottam volna. Ez lényeges. Önmagadat alakítsd az elérendő célhoz. Nem biztos, hogy az akadály nagy, vagy legyőzhetetlen. Lehet, csak nem érted, csak fel kell nőni hozzá. A feladathoz. Képezni kell magadat.  

Talán csak nem hiszed, hogy képes vagy rá. Pedig csak annyit kellett tenni, amikor az agy küldi a jeleket a megállásra, figyelmen kívül hagyni a saját belső motivációdhoz nyúlni, például énekelni a kedvenc slágeredet. Elterelni a negatív gondolatokat. Ha egészséges vagy, orvosi vélemény sem tiltja, a negatív gondolatok nem védelmezők, hanem gátlók. Nincs rájuk szükség!

Ma is fázik a kezem télen, élesen vág a levegő a torkomba, sokszor fáj a lábam, de tudom, hogy ez normális, ez a futással jár, viszont még ha csak utólag is, de ami élményt ad, az elmondhatatlan.