Elérkezett a tavaszi szezon vége, lezárul ismét egy időszak. A jól végzett edzések mindig meghozzák az eredményt, ha kellően felkészültél, a gyümölcs magától is lehullik. Szezonzárás terepfutással.
Ismét, akárcsak március elején az induláskor, most a nyári időszakba való belépéskor is terepfutás következik, ezzel zárjuk a tavaszi szezonunk. Sok délutáni, esti vagy éppen hajnali edzés megannyi öröme, de nehézsége is bennünk van már.
Fuss!
Minden crossedzéssel megtartjuk a motivációnkat, miközben fejlesztjük izmainkat, állóképességünket, erőnlétünket. Aztán a versenyeken kipróbálod, mit is tudtál magadévá tenni az edzéseken, mennyire rögzültek a gyakorlatok, mennyit fejlődtél.
Itt élünk a Balaton partján, zárjuk is itt a szezont, a 6. Káli félmaratonon , a Káli-medencében.
A hajnal égzengéssel ébreszt, a villámokat özönvízszerű eső kíséri. Micsoda előjelek egy terepfutóversenyhez! De sebaj, ez az utolsó ezen a tavaszon, bármi áron, de elindulunk és végig is csináljuk.
A felkészülési edzés előző nap terepedzéssel zárult, kezemben a 150 ml-es palackot egyensúlyozva, hőségre és sivatagi körülményekre készülve, saját frissítőpontomat magammal véve.
A frissítés helyett aztán esőkabát, sapka, és terepcipő lett a legfontosabb, a hozzáállás mellett, miszerint esőben is futunk!
Aztán indulás a Balaton-Felvidék irányába a Keleti-öböl felől.
Füred után javultak az időjárási körülmények, már Révfülöpnél látszott, nem hogy az esőkabát, de inkább a naptejnek lesz főszerepe.
A nevezést a helyszínen elrendezve, gyors terepszemlére indulunk, próbáljunk ilyenkor ismerkedni a futás helyszínével, ez jól jön verseny közben. Mivel az útvonalon is esett aznap reggel az eső, nem engedték terepre a futókat, tartva a sérülésektől, így minden táv, a 8 kilométeres és a félmaratoni is országúton haladhatott.
Tehát aszfaltos cipő, minimális ruházat, és bemelegítés szükséges. Legtöbben a zselét és a szőlőcukrot választják a banán mellett, mint energiát adó élelmiszert. A hidratálás a párás, fülledt időjárásban a legfontosabb, azonban az nyer, aki már a verseny hetében főképp pedig a megelőző napon kellő mennyiségű folyadékot fogyasztott. Így hidratálod a szervezeted, ami a tűző napon zajló versenyek esetében a legfontosabb lesz.
A rajt előtt igyekezz vízzel higított zselét fogyasztani ami energiát és folyadékot egyaránt jelent, de adagolva, hogy futás közben ne lötyögjön a hasadban.
Verőfényesen sütő nap, időnként némi felhővel, meleg, párás, fülledt levegő, az aszfalt forró. Versenyrajt nem sokkal a déli harangszó előtt.
Szerencsére a sokadik versenyen már betartod amit edzőid javasolnak, miszerint ne fusd el magad az első kilométereken, adagold az erődet. Mindig magadra próbálj figyelni, elvonatkoztatva a melletted futóktól.
Az országúton hamar szétszakad a tömeg, elöl a félmaratoni futók haladnak, erőteljes tempót diktálva. Igyekezz találni olyan futót, aki a Te tempódat futja, és tartsd vele az iramot. Nagyjából már úgy is érzed, mi az a p/km amivel futsz, a szervezeted visszajelzésiből is meg tudod állapítani.
Gyerünk, tovább....
Hosszan elnyúló emelkedő, lustán legelő szürkemarhák az út mentén, szemed előtt a Balaton-Felvidék csodás tanúhegyei, ilyen látványban futni igazi élmény, nem is veszed észre és már a fordítónál jársz.
A frissítés hőségben létfontosságú, a magammal hozott szőlőcukorra iszom két pohár vizet, ami szinte azonnal ellát energiával, s már fordulok is vissza.
Most már az odaút emelkedőjén vissza, lejtmentben. Majd egyenes sík szakasz következik, s már jó ideje magányosan futok, ilyenkor kell a leginkább mentálisan ott lenned! Akkor is futni, akkor is motiválni magad, amikor a legnagyobb az esély a megállásra, feladásra. Ilyenkor érzed át, hiába az edzések erőt adó, fejlesztő órái, mindig csakis magadtól függsz, és mindig fejben dől el, hogy végigfutod-e a távot.
Közben tekintetem a falu dombján álló két templom tornyán, ahogy közeledem egyre élesebben rajzolódnak ki. Mintegy iránytűként jelzik számomra, erre gyere!
A falu határában aztán már szurkolók állnak, véget ér a hosszú, utolsó emelkedő is és már a falu főutcáján haladok. Rápillantok a GPS-re, még 800 méter a célig, rákapcsolok és az edzéseken elsajátított iramfutással érek be a célba.
Majdnem délután 3 óra, mire az eredményhirdetés lezajlik.
Mire gondolsz ilyenkor? Az olykor nagyon nehéz edzések, készülések, a kevésbé jó helyezések, a feladások mind az utad építőkövei. Amik elhozzák és beérlelik munkád gyümölcsét. Soha ne add fel, mert meglehet, épp az utolsó verseny teszi fel az i-re a pontot.
Ezzel zárult a tavaszi futószezon, kinek terepversennyel, kinek országútival. Most jön a nyár, a maga melegével, pihenésével. Verseny akad ebben az időszakban is, de futásra tavasz és ősz az igazi szezon. Nyáron bringázz, ússz, és persze pihenj. Szeptemberben újra elindulunk!