Álmokból valóság. Egyszerű, csak tedd a lábad egyiket a másik után.

Szokásos Hot Iron  óra következett délután, munka után. Már napközben készülök a dupla edzésre, mivel futóedzés is be van tervezve, csak úgy lazán a súlyzós óra után.  🙂

Már második alkalom, hogy haladó szinten dolgozunk az edzésen, a narancssárga azaz 2 x 5 kilós tárcsákkal nagyobb részt, de a zöld-sárga az alap. Nem kis súlyok kitöréshez, guggoláshoz, fej fölé emeléshez, bicepszgyakorlathoz.

Órán számolom  edzőnkkel Ágival együtt az ismétlések számát, csak hogy tudjam, mikor lehet megállni kicsit…Túl sok pihenő nincs persze. Egy kis túlódzkodás, némi hasprés, csak a teljesség kedvéért és a 60 perc végén úgy érzem, olyan testtájon is van izmom, ahol korábban nem is sejtettem.

Közben megkapom a futástervet, a hátralevő másfél hét öt edzést tartalmaz, normál tempójú és intervall váltakozásában. Valóban tervszerűen készülök fel a futóversenyre, hátha bejön a papírforma 🙂

Hot Iron edzés hatvan perce túlélve, némi fájdalmas kar- és lábtájékon, átöltözöm futószerelésbe, teremcipő helyett Adidas Duramo , futó-felső- szerencsére 14 Celsius fokos hőmérséklet van, így még este sem kell meleg felső, aztán irány a Balaton-part!

GPS beállítva, zenejátszó startra készen, még a sport-napszemüveg is felkerül, és indulhat a futóedzés, alig 15 perccel a súlyzós óra után. IronMan. IronWoman 🙂

A bemelegítést most rövidre vettem, reméltem, az előző óra épp eléggé előmelegítette az izmaimat. Kezdhetünk!

Leon Thomas

Szembe fújó szél. Na persze, Balaton parton vagyunk, megszoktuk ezt már..Egy kör a parkoló és a strand környékén, aztán még egy és irány Alsóörs. Még mindig akadt sár és víz amibe bele lehetett lépni, de már lényegesen kevesebb, mint a vasárnapi edzésen. A távolban feltűnt egy futótárs, lassú, kocogó lépésekkel haladt, követtem egy darabig.

Alexis Jordan

 

Zenéim a társaim, de most is a nyugisabbakat hallgattam, és igyekeztem a futóterv szerint kocogással, alacsony pulzuson futni. A dinamikus számok alatt pedig igyekeztem nem begyorsulni 🙂

Eleinte aggasztóan sokat, 173-181-et bpm értéket mutatott a pulzuskontroll,  válaszul lassítottam és a lehető legmélyebb belégzéssel és leglassabb kilégzéssel kontrolláltam. Mire a Káptalanfüred végére értem 135-121 közé be is állt.

Mennyit is kell futni…8-10 kilométert terv szerint. Az jó, mert már rendesen fáj a lábamban a súlyzós órán alaposan megdolgoztatott izomzatom. Igyekszem ellazítani, több-kevesebb sikerrel.

Strand, de jó, vasútállomás, még  van kedvem lefutni a vízpartra is, egy kanyarral visszafordulok az útra, játékosan fellépve és le a járdaszegélyeken. Majdnem sprintekbe kezdek, egész jól megy a futás, ám visszafogom magam, igyekezve betartani az edzői tanácsot, csak laza futás, semmi több.

A halántékomon már folyik a víz, jól van,  a súlyok emelése közben nem voltam ennyire hatékony.

Település vége felé emelkedik az út. Mostanra már minden apró terepviszonyra érzékenyen reagálok, a legkisebb emelkedőt is megérzi a talpam. Mikor jön már sík terep?

Meddig is kell futnom, 28-as kilométertábla? Az meg hol van? Nem látszik még…kanyar jön, közben időnként bicajosok húznak el mellettem, hol szemből, hol a hátam mögül. Jó nekik, én meg futok…hol van egy-két kerék?

De jó lett volna maradni spinning edzésen, ott legalább néha le lehet ülni, de itt és most futáskor? Nem lehet..és még mindig nem vízszintes a talaj a lábam alatt, küzdés van…

Spinning

Végre látom a táblát, megállok egy fotó erejéig, tényleg itt voltam…aztán villámgyors hátra arc, visszafelé is ugyanannyi a táv..

Visszafelé lejt az út. Ez nagyon jó. Micsoda apró örömök, miközben már mindkét oldalon folyik a víz a homlokomról. A másik futó is megfordult közben, valahogy nekem is jobb kedvem lesz, talán a visszaút öröme ez.. 🙂

Még egy plusz parkoló-kört is betettem, de már nem ugráltam fel a járdaszegélyekre…csak a futás..meg a kitartás. Jól jönnek ilyenkor a megfelelően összeállított zenék…mert egyedül vagy..hiába a sok edzés, tanács, azért mégiscsak Neked kell megtenni a lépéseket.

Épp Pink énekel: Try, próbáld meg, igen, legalább próbáld meg! Hát jó, legfeljebb sikerül, nem?

 

Visszaérek a városba lassan, de már elképzeltem, hol állok meg, na persze, hogy nem a kiinduló ponton…csak a következő egyenes végéig jussak el…

Aztán persze tovább futsz…Vastag Csabi énekel a fülembe: lehet a nyeremény csak aprócska érzés…

 

Célegyenes. Gondold el, a verseny utolsó 1 kilométere…kamerák, embertömeg, Neked is szurkolnak..a célkapu..még pár lépés és átfutsz alatta. Meg tudsz oldani egy sprintet a végén, a hangulat úgy is magával húz a végén..

Aztán beértél, kipipálják a mezeden az érkezésed, kezedbe nyomnak egy pohár vizet és egy tasakot tele ajándékokkal.

Megcsináltad. Hónapok, évek felkészülése van benne. Benned. Pár perc és már nézheted is a kijelzőn a mért eredményed.

Még jó, hogy fotózás alatt megállt a számlálóm és csak féltávra lett mért eredményem. Úgy 9 kilométer ment le az edzésen és úgy 50-51 perces szintidő.

Eszembe jutottak edzőm szavai: csak fuss, ne mérj időt, csak fuss az élményért. Hát ez az edzés ilyen volt, mivel mért eredményem csak a feléről van…most tényleg csak futottam…talán tényleg ennyi kell, a stopper óra nem 🙂

Álmokból valóság egy pillanat alatt. 5 hónappal ezelőtt még csak Hatodmaraton táv ment. 5 hónap fejlődése plusz 3 kilométer. Próbáld meg Te is!