Sokszor nehéz elhinni, hogy a nehézkesen induló edzés végül milyen csodás élménnyel zárul. Amikor az őszi hol napos, hol pedig esős időjárás elveszi a kedvet a mozgástól, vagy egyszerűen elfogy a motiváció. Fáj a fejed, a torkod, s egyáltalán, inkább ágyban párnák között lenne jó. Na ilyenkor jön az életmentő futás..
A sport élmény, de a futás az a mozgásforma, amelynél legalább a táv feléig, sokkal inkább a végéig el kell jutnod ahhoz, hogy az a bizonyos élmény, az áramlás, a flow érzése megnyilvánuljon. A távfordítóig el kell jutni, s vissza is kell jönni..
Beköszöntött az esős, szeles ősz, ami felkészít a téli edzésekre ugyan, de azért a testünk-lelkünk még a nyári sportolásra van beállva, nem könnyű elszakadni a kellemes körülményektől.
Ilyenkor a legkisebb nehézségnek, akadálynak tűnő külső körülmény is eltérítő erővel hat. Ha szemerkél az eső, már nem indulsz el edzeni. Ha fúj a szél, nem vállalod a Balaton parti futást. Ha hűvösebb van, inkább terembe indulsz edzeni, nem akaródzik felvenni a szélálló dzsekit vagy a polár felsőt. Meg egyáltalán, maga az elindulás is hatlovas szekeret igényel…
Így néztem egész nap én is a váltakozó felhőket, a feltámadó szelet: hogyan lesz ebből délutánra szabadtéri futóedzés? A legegyszerűbb azt mondani, majd holnap, akkor már jobb idő lesz. Talán. De a körülmények javulására várni eléggé kétesélyes…. Kifogások mindig is voltak és lesznek, Neked kell tudnod, hogy ezek valódiak vagy mondvacsináltak, s mindössze a kisördög súg folyamatosan a füledbe.
Kísérletet tettem, és e nehéz külső körülmények ellenére futószerelést húztam, mégpedig a könnyűt. Ugyan felhős volt és már sötétedni kezdett, de valójában csak az eső lehetett a leküzdendő akadály, ami valójában szemerkélős víz volt, nem pedig özönvíz..Ne nagyítsuk fel a kelleténél nagyobbra a problémákat. Nem kell a bolhából elefántot csinálni, mert akkor tényleg nem tudod legyőzni.
Ha elegendő időt és intenzitást szánsz az edzés előtti gyakorlatokra, a pulzusodnak már alapszinten kell lennie, mire megkezded a futást, némi izzadtságcseppek is megjelennek, s a lapockád, derekad táján kimelegedést érzel.
A házakat elhagyva, az őszi színekbe öltözött gesztenyefasor alatt elfutva, kiértem a vízparti útra, egyenletes légvétellel és lépéshosszal haladtam.
Nem a település határáig hanem jóval tovább futottam. Az addigi szinte kényszernek ható edzést felváltotta a hála, hogy élek, hogy futhatok…Nem bírod? Dehogy nem, csak sokszor nem akarod.
Te példa vagy és egyben lehetőség is. Azoknak, akik segítségre szorulnak, testileg vagy lelkileg. Fantasztikus érzés, hogy számíthatnak Rád, Te igenis jó úton haladsz akkor, amikor sportolsz, s nem is akármilyen szinten. Legyen ez bizonyíték arra, hogy legközelebb (sincs) kifogás, az edzés ne maradjon el, s a sport életed része maradjon.