Amikor betegség vagy munka illetve egyéb bajok miatt időszakosan felhagysz az aktív mozgással, nos a visszatérés olyan, mint újra tanulni járni..Az első lépés pedig ehhez, átlépni a komfortzónádon, aminek határvonala eléggé közel húzódik,épp az orrod előtt van..
A visszatérés mindig gyötrelmes. Újra fel kell építened önmagadat, begyakorolni azokat a mozdulatokat, amelyek korábban rutinszerűen mentek. Ha abbahagyod ilyen-olyan indokkal a rendszeres edzéseket, keserves lesz a visszatérés. Ám nem reménytelen 🙂
Az első ami feltűnik az újbóli edzéseknél: a túlsúly jelenléte és a leépült izomzat. Ráadásul a szíved, a keringési rendszered, az erek, a tüdőd is kijött a formából, nem beszélve a core- és futóizmokról. S akkor még a mentális leépülésről nem is beszéltünk..
Nézzük akkor a visszatérést, ami egyúttal a 2018 év szezonzárása is egyben, s ezzel kezdetét veszi az őszi-téli pihenőidőszak, mely ugyan nem edzésmentes, de kímélő.
A szezont záró utolsó két verseny egymást érte, mindkét hétvégi napon versenyzés volt.
Az egyik klasszikus távról, 5 kilométerről szólt, murvás talajon, gyönyörű erdei környezetben megrendezett futóverseny volt. A táv fele emelkedő, vissza már szinte gurultunk..
Ja persze, a futástól elszokott izomzatnak, tüdőnek még ez a táv is kihívást tud jelenteni. Hiába az intelem,a rajt pillanatában a tömeggel megindulva cipeli az ember a következményeket..: nehézláb, ziháló mellkas. Alig győztem lépéstempót váltva lenyugtatni a pulzusszintet.
Ajánlott hasonló tempót futóhoz csatlakozni, így a mentális kitartásban segítséget kapunk, míg egyedül futva hamar elvesztenénk a belső motivációt és akkor is belesétálunk, amikor fizikailag ez nem indokolt.
31 perces idővel sikerült célba érni, ami elfogadható de a minőség jelentős javításra szorul.
Másnap ismét rajthoz álltunk futócimboráimmal, ezúttal egy klasszikus terepversenyen, ami 10.5 kilométert jelentett, poros-murvás szántóföldi utakon. Brutális széllel, ragyogó, szemet vakító napsütéssel, a szél miatti jeges hideggel. A dombok, az előző napi 5 kilométer nem kipihenve jelentős kihívást okoztak, így bizony többszöri belesétálással lett a táv teljesítve.
A hatodik-hetedik kilométernél már emberfeletti küzdelem zajlott a comb- és farizmok valamint az agy között. Az izmokban szétáradó tejsav okozta fájdalom, a tüdőnek- és szívnek nem megszokott táv, gyötrelmes 1 órányi küzdés volt ez a 10 kilométer.
Tanulság: olykor hiába a mentális erő, ha az edzetlen izmok megálljt parancsolnak. Persze így vagy úgy, stimulánsokkal túl lehet lépni a fájdalmakon, felemelve a fájdalomküszöbödet, de ára van: sérülés, részleges mikroszakadások az izomzatban, a túlerőltetett keringés lassú felépülése.
Tipp: az újrakezdést az alapoknál kell kezdeni. Érdemes kerékpározni, rossz idő esetén teremben, ez erősíti a hát-váll-combizmokat. Sokat úszni, vízben taposni, sétálni. Saját-testsúlyos gyakorlatokat naponta végezni, speciálisan minden izomcsoportot edzeni.