Elindultam szép hazámból a Lajtán túlra, bevenni Bécsnek büszke várát. Ha Mátyásnak sikerült, nekünk sem lehet nehéz…Félmaraton és ami benne van.
Az elérhető távolság, a legyőzhető, az élményt jelentő, az említésre méltó. Valahogy így jellemezzük ezt a picivel több, mint 21 kilométert.
A jobbára csak 10 kilométereket futó jól teszi, ha a verseny előtti hetekben-hónapokban fut néhány hosszabb távot. Részben a fizikai edzettségért, de a mentálisért is. Ugyanis jól jön a 16-17. kilométernél valami mélyen elrejtett hitért nyúlni, ami átsegít a holtponton, már ha van ilyen…..
Bécsben rajthoz állni, nemzetközi, arany minősítésű jegyzett versenyen külön élményt jelent. Már a nevezési díjat is úgy kell összekuporgatni, hazai fizetésekhez képest főleg nem kevés összeg. A szervezettség, a biztosítás és a kísérő rendezvények mellett csekélység lefutni azt a pár kilométert több, mint 42 000 emberrel körülötted…
Mit is jelent ez? Nincs olyan szakasza a versenynek, ahol magányos harcosként azaz futóként róhatnád a métereket. Biztosan érezni fogod, hogy ez egy tömegrendezvény 🙂 Vigyázhatsz, nehogy előzés közben elgáncsold az előtted futót, vagy téged valaki ….
A Duna-hídon átfutni, New Age korát idéző üvegtornyos épületek között, a rajtzónában 25 percet várni a saját blokkod indulására, útközben rácsodálkozni a rohamtempóban fejlődő városra, az arannyal bevont épületekre, s mindeközben fejed felett kavargó helikopterek zaját hallgatni….
A kilométerek első fele észrevétlenül eltelik, a tizedik után épp csak felfogod, hogy futsz, annyi élmény ér útközben. Bár 5 kilométerenként jelezték a frissítőpontokat, meglepetésként többször felbukkantak a vizespoharas asztalok, esélytelen volt kiszáradni…azért nem árt ha van nálad saját palackban is némi frissítő.
A több ponton felállított óriáskivetítőkön hol önmagadat hol pedig a valahol a cél környékén járó elitfutókat követhetted. A maratoni távot a férfi – na persze kenyai – győztes 02:08:40 idővel nyerte…amivel Te mondjuk a félmaratont futod le!
A párban futók váltópontja a 16. kilométernél volt, innét már a cél belátható közelségbe kerül. Szerencsére épp itt volt a banános asztal, a véghajrára jól jött a megszokott szőlőcukor mellé. Azért betol a futó a biztonság kedvéért egy magnéziumport is vagy energiagélt, s jöhet is a véghajrá.
Az utolsó 2 kilométeren lassítasz…nem akarod abbahagyni a futást..a Mária-Hilferstrasse fényűző üzletei előtt futni, ami ráadásul lejtős szakasz igazán megkoronázza az egyébként is látvány-dús versenyútvonalat, a befutó 500 métere pedig már az ünneplésé.
Kamerák emelkednek a célkapu fölé, villognak a vakuk, azt sem tudod hol vagy, s örömittasan besprintelsz a célba.
Ennyi volt? Valamivel több, mint két óra folyamatos futás után nyakadba akasztanak egy érmet, rádhúznak egy sárga zsákot hőpaplanként, nehogy megfázz, kezedbe nyomnak fél liter sört és már mehetsz is haza 🙂
Próbálod felfogni, hogy megtetted amire oly régóta készültél, edzések verejtékes órái mögötted már, leadod az időmérőchipet, s elindulsz átöltözni majd hazafelé veszed az irányt. A nyújtás valahogy eszedbe sem jut, pedig szentírásként fújod: bemelegítés és nyújtás. Na majd odahaza….
A felkészülések, a megtett edzéskilométerek, a megfelelő és tudatos étkezés és folyadékpótlás valamit az erős akarat és kitartás biztosan mindig meghozza az eredményt. Lehet szebb, jobb, gyorsabb, de akármilyen is az a verseny, a tiéd!