Miközben készültem az elmúlt időszakban a 9. Intersport Balaton Maraton futóversenyre, ahhoz, hogy megfelelően tudjam kontrollálni a légzést és a lépéseket Polár edzőórát használtam. Ez az okos kis szerkezet, beállítás után figyeli minden mozdulatodat, minden levegővételedet, s bizony sípol, ha nem a megfelelő tartományban vagy. Te pedig korrigálsz.

A másik segédem a zene. Legalábbis eddig az volt. Mp3 klassz kis zenékkel, amelyek épp elég dinamikusak ahhoz, hogy a holtpontokon vagy a dombokon átsegítsenek. Ám az utóbbi hetekben nem vittem magammal, csendben, csak lépteimet és lélegzetemet hallgatva edzettem. Sajnos, a pörgős zenékre tempós léptekkel reagáltam, így jobbnak láttam egy időre félretenni ezt a segédet.

De ma azt mondtam: elég! Nekem zene kell, s nem kell a Polár óra sem! Meg tudom oldani mankók nélkül is az edzést. Tudom, hogy képes vagyok rá.

A mankókkal az a baj, hogy hozzászoksz. S akkor is magaddal viszed őket, amikor már nem kellenek csak a biztonság kedvéért. Meg azért is, mert nem hiszed el, hogy a segítségük nélkül is boldogulsz.

Én pedig döntöttem: zene bekapcsol, Polár óra nem kell, csak futócipő, téli futóruházat és gyerünk edzeni a Balaton partra!

Futásra készen

Figyeltem a lépéseimet, a szervezetem jelzéseit, amikor kapkodva kezdtem venni a levegőt, lassítottam. Nem sípolt az óra, de így sem értem el a lakát-küszöböm, szólt a zene a fülembe s én végigfutottam az edzést!

Használd a segítségeket, de csak addig, amíg valóban szükséged van rájuk. Ehhez  önismeret kell, amit a hosszú órányi edzések alatt szerzel meg. Ne ilyenkor állítsd össze a holnapi ebédet, ne akkor rágódj az aznapi gondjaidon, ne sport közben magold a másnapi leckét. Kapcsolj ki. Teljesen, csak magadra s a mozgásra figyelj! Így fogsz fejlődni.

Amikor rendszeresen sportolni kezdtem, legyen szó kerékpározásról, futásról, fallabdázásról rengeteg nehézséggel találtam szembe magam. A legnagyobb gond a hitetlenség volt és a sport tiszteletének hiánya, az alázat hiánya. Azt gondoltam, pedig nem is űztem egyik mozgást sem, hogy én mindent tudok róluk.

Futás? Cipőt fel és gyerünk! Ötven méterenként megálltam. Sem elegendő mennyiségű és minőségű izmom, sem állóképességem, sem technikai ismeretem nem volt. Az alapokat kell előbb leraknod, nem a tetőt a házadra.

Kerékpározás? Bringára fel és tekerj. Csak épp a lendületed fogy el az első emelkedő előtt. Elég sokszor fel kellett tolnom a montit egy-egy dombocskára. Lépésről lépésre építsd fel az edzéseket, mindig kisebb célokat tűzz ki, de azokat érd is el.

Fallabda? Az első tíz perc után feladtam, nem volt erőm egy órát ütögetni, folyton bokafájdalmaim voltak a hirtelen mozdulatoktól, a gyors irányváltásoktól, tízből kilencszer biztosan nem találtam el a labdát. Meg kell tanulni a technikát, kell egy komoly állóképesség a játékhoz, s bizony izom, ehhez is, amit csak állandó, kitartó edzésekkel, sporttal érhetsz el. Állandó mozgással!

Ricochet pályán

Abbahagytam minden sportot, majd időről-időre újrakezdtem. Csatlakoztam másokhoz, akiknek volt tapasztalata,  kértem a segítségüket, tanácsukat. Olvastam szakmai könyveket, utánajártam az ismereteknek. Követtem az utat, amit előttem már mások megjártak és ismertek. Ma is követek sokakat, miközben a magam útját járom.

Amikor elkezdesz sportolni, hagyd magad vezetni, csatlakozz másokhoz, kövesd őket, de jól válaszd meg, ki lesz a példád. Adj magadnak időt, sokszor bizony éveket, amíg eléred, hogy a mozgás öröméért, az élményért sportolsz! De eljön az a nap, ezt akkor is tudnod kell, amikor nem megy, amikor nem sikerül jól az edzésed.

Előbb-utóbb neked sem kellenek majd a mankóid és egyedül is menni fog!