Egy szép őszi vasárnap, s ami mögötte van

Egy heti felkészülés után sikerült teljesíteni a Bakony szurdok-völgyei túra 14 kilométeres távját futva. A GPS 1303 méterről 1447-ig mutatta a szintemelkedést a 13. 8 kilométeres távon.

Bemelegítés a város aszfaltos útjain, majd irány az erdő, itt már talajon lehetett futni, s bizony szép számmal haladtak előttem a túrázók már a korai órában is. Engem ugyanis – mivel futó voltam nem túrázó- 30 perc várakozással indítottak el, nehogy előbb érjek az ellenőrzőpontra, mint a versenybírók.

Az erdőbe  egyre jobban beérve elénk tárult a Bakony csodálatos őszi színeiben, a piros, barna, sárga, zöld megannyi árnyalatában játszó falevelek. Az időjárás tökéletes volt, ragyogott a nap, 10 fok körüli hőmérséklet és enyhe szél fújt, ideális mind túrához, mind pedig futáshoz. Pedig előző nap még köd, pára, szitáló eső volt.

Az út itt egy szakaszon füves volt, majd beért a kanyonba, amit a kétoldalt magasba törő sziklák és meredeken emelkedő hegyoldal is jelzett. Egyszerűen leírhatatlan élmény, át kell érezned, milyen itt futni!

Talán a képek némi támpontot adnak, de át kell élni!

Offroad futás volt ez a javából, szükséges a túrajelzések (ezekről találsz itt az oldalon leírást) ismerete, mert hiába mentem ki megelőző nap terepszemlére, bizony sikerült egy alkalommal letérni az útvonalról. Nagy élmény volt, amikor az egyre emelkedő sziklás útvonal egyszer csak véget ért, és én ott álltam egy szurdok felett…

Nem volt más választás, vissza kellett menni egy rövid szakaszon, majd egy kevésbé meredek hegyoldali részen leereszkedtem a sínekre, majd a túloldalon immár a helyes úton folytattam tovább a futást.

Vagyis csak folytattam volna, ugyanis a Cuha ott kanyargott a lábam előtt…nem sok választásom volt, épp annyi víz volt benne, hogy ne lehessen száraz lábbal átkelni és azért volt némi sodrása is. Igyekeztem a meder azon részére lépni, ahol a kövek felett csak a bokáig merült el a lábam a vízben 🙂

Ez volt a kezdet. Háromig számoltam a vízbelépéseket, utána már nem.

Közben egyre több túrázót kellett kerülnöm, ők már a korai 8 órai induláskor startolhattak, ami nem kis teljesítmény! Elvégre vasárnap volt, s bizony aki nem a városból jött, annak elég korán kellett felkelnie, hogy elinduljon. Fantasztikus érzés, hogy ilyen sokan gondolják úgy, hogy a vasárnapot nem az ágyban pihenve töltik, hanem bizony felkelnek, kimennek a hidegbe, befizetik a túra vagy a verseny (mert, hogy félmaraton futóverseny is volt aznap) díját, hátizsákot vesznek és erdőn, vízen, köveken át túráznak és futnak. Ez becsülendő, hogy a tájért, a mozgásért, a sportért ilyen sokan képesek tenni! Tartozz Te is közéjük!

A táv vége felé, már a Cuha-völgyében haladva, láttam,  sokan gyalogolnak, köztük kisgyerekek is, akiknek szintén nem lehetett könnyű korán felkelni, hát még túrázni! De ott voltak, megcsinálták, és tele életörömmel futkostak ők is és gyűjtötték a színes faleveleket.

Gyönyörű a táj, élmény ott futni, s bizony nem számít, mennyire fájdalmas is tud lenni.

Idősek, akik  egy szép vasárnapot töltöttek a Bakonyban, fiatalok, akik a számítógépes játékok helyett ma délelőtt az erdőben túráztak, családok, fiatal párok, akik szintén ezt a programot választották, mind ugyanazért jött: az élményért!

Könnyű volt? Nem! Főleg futva…. Volt ott gátugrás a kidőlt fák miatt, sár, víz és a táv felétől már izomfájdalom is. Aztán amikor Porva-Csesznekre értem az ellenőrző pontra, szinte sajnáltam, hogy lassan vége lesz a futásnak. A szervezők gyümölccsel várták a bélyegzésre érkezőket, nagyon jóleső érzés volt a mandarin, vagy a szilva, banán!

A völgy bejáratánál  félmaratont futókat találkoztam már, a célban pedig nem egy emberrel, aki a 25 kilométeres távot teljesítette, pedig még alig múlt 10 óra! Volt, aki komoly térdproblémával, és jelentős túlsúllyal bírt, s Győrből érkezett, de  ott volt és túrázott! Nincs lehetetlen! Milyen finom volt az a forró tea a célban..

A kiindulási pontra visszaérkezve láttam a félmaratonra készülőket, bizony komoly számú résztvevő melegített be.

A számok alapján: 10 kilométer futás 1 óra 05 perces szintidővel terepen elfogadható szint. A teljes táv nekem 13.8 kilométer volt, a különbség az eltévedésen túl a hegymenetek és vízátfolyások alatt kikapcsolt GPS-ből adódik.