Hógolyófutam vasárnap ebéd után. Épp csak elkezdődött a délután, túl vagyunk az ünnepet megelőző nap ebéden, elkészült a bejgli és minden más finomság, mehetünk egy kicsit futni..

Megérkezett a hó is, szép havas, fehér Karácsonyunk lesz! Vele együtt jött a hideg északi szél, az, ami csípősen vág az arcunkba, szemünkbe, hogy a könnyeinket törölgetjük edzés közben. Persze most sem maradhat el a futás, még ha egész délelőtt esett is, ami aztán a hideg miatt szépen meg is maradt.

Hóban is futunk

A futási útvonal nagyrészt a kerékpárúton halad, amit aligha tisztítanak le, nem kis meglepetés volt, amikor az edzés elején szembejött egy országúti bicajos. Nahát, ezt még én sem gondoltam volna, elvégre még a lépésekre is nagyon kellett ügyelni a folytonos csúszkálások miatt, milyen lehetett vékony, aszfaltos gumival tekerni a hóban?

Visszaálltam a tíz kilométeres távok futására, de ebben a zord időben, délutáni sötétségben komoly kitartás szükséges, ma pedig ebben a téli szezonban először, hóbanfutás, hógolyófutam várt rám.

Havas futóedzésen

Termo téli, bélelt futónadrág, aláöltözet, hogy a veséid akkor is védve legyenek, ha a felsőd a mozgás miatt csúszkál, a szitáló hó miatt szél- és esőálló dzseki, sapka helyett fejpánt, kesztyű és indulás előtt némi melegítőital:BiotechUsa TermoDrineLiquid, hogy belülről is turbófokozatra kapcsoljuk a hőtermelést. Bevallom most az ital zsírégető összetétele kevésbé fontos, mint a hőtermelő képessége, azaz, rásegít a pulzusod emelésével a vér gyorsabb áramlásában, így előbb melegszel be.

Már amennyire a ruházat és ez a belső fűtőanyag segít ebben az időben.

Most nagyon fontos, hogy magad alá lépj futáskor, ha most is előre nyújtott lábbal futsz, igen nagy az esély a megcsúszásra, hisz műanyag talpa van a futócipődnek!

Csúszkáltam is rendesen, így lassabb tempóra kapcsoltam, s nagyon figyeltem a helyes lábtartásra, nem éri meg kockáztatni egy esetleges boka vagy térdsérülést.

Élénken él még bennem a két évvel ezelőtti hógolyófutam, amikor ugyanezen a Fűzfői szakaszon egy erősen havas szakaszon megcsúszott a lábam, s már rándult is ki oldalirányba a térdem. Ami akkor nem is tűnt súlyosnak, hisz ha rendszeresen sportolsz sűrűn érnek kisebb nagyobb rándulások, így én is futottam tovább. Ám alig ötven métert futhattam, amikor már éreztem a jellegzetes, tompa fájdalmat a térdkalácsomban, ami a futás végére felerősödött.

Bedagadt a térdem, ám pihentetés után, két nappal később már edzettem, spinning órám volt. Hát ezt nem kellett volna. Másnap már lépni sem tudtam, a lépcső felső foka csak elérendő cél volt előttem. Irány az ügyelet, hajlítani nem tudtam már a térdkalácsomat.

Röntgen, majd a várható diagnózis: porcsérülés, ínhúzódás. Kérdezte is az orvos, ugye sportolt, futott? Mert ez nagyon tipikus sérülés…

Ma is  érzem a tompa fájdalmat nagyobb elöltetésnél, azóta óvatosan futok a hóban, de kihagyhatatlan élmény!

Ugyan a szintidő most nem volt olyan jó, de más futókkal is találkoztam, s örömmel állapítottam meg, nem csak nekem jut eszembe vasárnap kora délután televízió nézés helyett a jeges Balatonparton futni! 🙂

Nyúlcipőt, akarom mondani futócipőt fel, és irány ki a szabadban, akkor is ha hull a hó, de egy kapucnis felső vagy egy sapka jól fog jönni.