Időnként el kell mozdulni a megszokott térpályáinkról, a naponta látott díszletek közül, s annál édesebb lesz a visszatérés. Főleg, ha a vízparthoz szokott ember hegyvidékre megy…
Idehaza nyári hőség, Balaton, strandolás, július, szabadság, pihenés, hát irány az Alpok alja. Milyen jó lesz majd visszatérni szeretett vízpartunk mellé. Persze a futás ott sem maradhat el, mégpedig magaslati levegőn.
Pár napos sajátszervezésű edzőtáborozás következik a szomszédban, Ausztriában. Ahol még az a bizonyos fű is zöldebb.
Ám a hírekkel ellentétben itt is kiszáradt füves mezők mellett haladunk Burgenland napsütötte tájain, a látóhatár szélén feltűnik a messzeségben a Fertő-tó a maga hatalmas kiterjedésű nádas partszakaszaival. Meg persze vitorlások sokaságával, bizony nagyon vonzó lenne most egy csobbanás a hűs vízben, nem pedig aszalódni az autóban…na de folytatjuk utunkat az ország belseje felé, a hegyek sziluettjét megjelölve úticélként.
Néhány órás utazást követően, sima aszfalton, stresszmentes közlekedésben autózva, egyre határozottabban közelednek az Alpok magasodó hegyei, a párába vesző homályban, valahol a messzeségben még.
Aztán elérjük az első nagyobb várost, Wiener Neustadtot, ahol feltöltjük élelmiszer-készleteinket az első üzletben.
A magasodó hegyek közben óriásokká emelkednek, s bizony a szemünk rácsodálkozik, az elképesztő magasságokba törő képződmények láttán.
Megállapítjuk, van a magasabbnál is magasabb. A hegy mögött van egy még nagyobb hegy. Szinte ki kell hajolni az ablakon, mert nem fér bele az egész hegy látványa a látóhatárba.
S közben megérkezünk a fenyőerdők, élesen zöld mezők, égimeszelő, kopár sziklás hegycsúcsok vidékére. Ez Alsó-Ausztria egyik legszebb téli-nyári hegyvidéke, Schneeberg és a Rax, az Alpok előfutárai, de már 2000 méteres magassággal.
A szállást elfoglalva, mely egy Bauernhof, azaz „Parasztudvar” , gyors gyalogos terepszemlét tartok a környéken.
S igencsak meglep a hegyek általi mikroklíma, mely párás-nedves-meleg egyben, s bizony ezen a 666 méteren már érződik egy erősebb, élesebb levegő, másfajta nyomásértékkel. Nehéz megfogalmazni, de szokni kell a légvételt.
A másnapi gyalogtúra a közeli vízeséshez laza bemelegítés volt a futóedzéshez, lépten-nyomon csörgedező patakok, az erőteljes növényzet által párás de tiszta levegőjű erdőben.
Felkerült a futócipő a lábra. Bátorságot merítve a sűrűn felbukkanó kocogótól én is elindultam.
Az egyik dombon fel, hosszan, előre, egy sík szakaszon kiegyenlítést végezve a felszökő pulzusérték miatt, majd ereszkedő szakaszon tempófutás, csak hogy ismét felfelé tudjak futni kihasználva a lendületet..
S ezt elsőre egy órán keresztül.
Nem is tűntek olyan meredeknek azok a dombok…. De 600 méter feletti magasságban. Úgy, hogy előtte eső, közben állandó, erős szél, majd napsütés követi egymást. Megértettem, mitől is olyan edzettek az osztrák edzőtáborok kenyai futói…ráadásul Ők 2000 méteren edzenek…
Megemeli az ember, a futó, a kalapját ilyen teljesítmény előtt. Én viszont örültem, hogy megállás nélkül minden nap legalább futni tudtam… Az biztos, a zugokban havas Schneeberg látványa, a mélyzöld mezőkön legelésző tehenekkel feledtet majdnem minden fájdalmat.
Hegyek között edződni jó dolog, sokat ad az edzettséghez, a sportolói szinthez. A légnyomás változása, a gyakori erős szél, nem könnyű edzőtárs, ám emeli az állóképességet. S a montisok is szívesen tekernek errefelé
Visszatérve a Balaton partjára, a nagy hőség miatt érdemes korán felkelni és a futóedzéseket még munka előtt letudni, vagy késő délután.