Medál a nyakadba, lefutott kilométerek a lábaidban, újabb versenyen vagyunk túl.
Az újabb megmérettetés már szinte rutinszerűen zajlik. Némi felkészülés hétközben futóedzésekkel a délutánban, majd keresztedzésként egy kis teremedzés spinning és Hot Iron formában.
Az egyikkel versenyt modellezel, a másikkal izmot építesz, a harmadikkal tüdőkapacitást növelsz. Jól felépített rendszer ez, s nagyon úgy tűnik működik. Hát persze, hiszen már elég sokan bejárták ezt az utat, az edzések ilyen formáját és eredményt értek el. Neked nincs más dolgod, csak a saját kis tigriseid, példáidat követve magadnak is tigrissé lenni!
Tíz kilométer futás a város utcáin a sportcsarnoktól indulva. Udvariasan magad elé engeded a félmaratoni távon futókat, Te úgy is mindjárt visszafordulsz, alig 5 kilométer múlva.
Kedvencem, FOB, legyen ott a zenejátszódon:
Ismeretlen terület, magadra hagyatkozol és a rendőri biztosításra, akik terelgetnek a versenyútvonalon. Lassan elhaladunk a település végét jelző tábla mellett és még mindig csak futunk, vajon hányadik kilométernél járunk, mert azt csak tippelni lehet, nincs különösebb útjelzés. S még mindig futunk…Jobbra tavacska tűnik fel, tankok kiállítva az utókor számára, Te pedig futólépésben megtekinted a kiállítást 🙂
Aztán megpillantasz egy 4/21-es felfestést a talpad alatt az út aszfaltján, s összeáll a kép, ez tehát a negyedik kilométer. Nagyon jó, akkor hamarosan jön a fordító és már mehetünk is vissza..A félmaratont futók pedig még egy ötöst ráhúznak, mielőtt visszafordulnak, talán nemsokára már Te is így teszel? Most valahogy elérhető közelségbe került ez a táv..nyoma sincs fáradtságnak, sőt, a versenyszellem egyre hajt, s még a frissítő pont vizét is kihagyva rajtolsz visszafelé.
Most kissé egyedül maradtam lépteimmel, gondolataimmal, így jobbnak láttam a hangulatemelő zselés flakont meghúzni, ami irtózatos tömör cukorszirup. Víz nélkül nem a legkellemesebb, de életmentő, s már érzem is, ahogy a cukor áramlik szét az ereimben..
Előttem egy fiatal versenyző halad, egyenletes tempóban, ám idővel utolérem. Gondolkodom is, megelőzzem vagy inkább tartsak Vele? Míg ezen morfondíroztam, beértünk egy épp sétáló hölgyet, aki mellett én lassítottam, így eldőlt a kérdés. Alkalmi sporttársam elmondta 40 perce futunk és már közel voltunk a 8 kilométerhez…nem gyorsítottam, együtt tettük meg a hátralévő távot, így is 54 perc alatt beértem a tízes távon.
Nagyon sokat jelent egy melletted futó társ. Fantasztikus érzés segíteni a másiknak, hogy Ő is beérjen, s lazán még beszélgetni is tudtunk közben…miközben a tizedik kilométerünket tettük meg…igen, valóban eljött az idő a távok növelésére 🙂
Felálltam életemben először a dobogó 3. fokára, s nyakamba akasztották a bronzérmet! S akkor ott, Benned van minden. Az elmúlt évek megannyi edzéssel töltött órái, a lemondások, a sikerek, s igen az, hogy innét már nem hagyjuk abba, hiszen a bizonyíték: medál a nyakadban!
No Comments Yet