Tíz vagy tizenkettő?

Az előző napi erőltetett, túrázással töltött délután még  másnap is éreztette hatását. A vádli- és combizmokban érezhető feszülés jelezte,  nem csak a teremben lehet izomlázat szerezni. Most viszont tíz vagy tizenkettő,  futónap következik.

Vasárnap hajnali 7 óra, ébresztő. Tejes kávé mézzel napindítónak, majd egy órás várakozás, amit öltözködésre fordítok, és próbálom ellazítani merev izomzatomat. Szerencsére ragyog a nap, ez segít a hangulat javításában, mire a Balaton-partra érek, már a  várható mozgás örömérzetével a sejtjeimben állítom be a GPS-t és indítom el a zenejátszót. Úgy tűnik, vasárnap kora reggel ide vagy oda, rajtam kívül többen választották a futást napindítónak. Egy apókának, legalább 75 évesnek kinéző, Télapó-szakállas férfi is indult velem együtt, valamint egy középkorú hölgy. Gyors intés a futótársnak, mosolyogva nyugtázom, egyre többen vállalják ezt a nem kis kitartást igénylő sportot.

Pitbull?

 A futás nehéz sport. Persze a többire is elmondható, de itt igazán, hogy magadra vagy utalva. A Te jól vagy rosszul felépített, edzett vagy edzetlen izomzatodra, a tüdőkapacitásodra, a mentális és szellemi kitartásodra van szükség. Ugyanis kell, hogy legyen benned az a plusz,  amikor a hetedik-nyolcadik kilométernél, vagy mondjuk már az ötödiknél legszívesebben megfordulnál, és hazasétálnál..de Te mégis tovább futsz.

Amikor a fizikai kondíciód megfelelő, akkor is szükséges legyőzni magadban a kicsit, a gyengét, a feladásra hajlamos énedet, hát még akkor, amikor kevésbé jó a kondíciód!

A bringaúton haladva, egyik kaptató a másik után következik a talpam alatt, miközben a napsugarak vakító ereje, a madarak erőteljes csivitelése és a zenejátszódból dübörgő dinamikus zenék az egyedüli társaid…és megállni nem lehet. A másik Balaton-parti településre átérve már vagy 5 kilométer a hátam mögött, pedig mindössze hetet terveztem mára, és ez sokszor van így….Persze nehéz megállni, hogy ne fuss többet, mint amit terveztél. Amikor már bemelegednek az izmaid, és elkezd működni a tested, ahogy a futók mondani szokták, a világból is ki lehetne futni.

Az a bizonyos flow élmény, amikor egyenletes 10-11 km/h tempóban futsz, minden erőlködés nélkül, egyenletes légvétellel, egyforma lépéshosszal.

Aztán a hatodik kilométer, fordító táv. Megpillantom velem szemben az épp sétálva közeledő apókát. Úgy tűnik, ma ő is nagy távot tervezett be, amint megpillant ismét kocogásra vált. Nos, ha 70 év felett ilyen távot le tud futni valaki, akkor fiatalabbnak igazán nem jelenthet problémát 10 kilométer teljesítése. De még 12 sem…persze az előző napi túra, valamint az elmúlt hetek visszafogott edzései éreztetik hatásukat, én is három-négy alkalommal belesétálok a távba.

Ragyogó napsütés, kell a sport-napszemüveg

Még mindig be-be görcsölnek izmaim a vádlimban, ilyenkor nincs mit tenni, lépésre kell váltani és fokozatos, lassú tempóval ismét elkezdeni a futást.

Visszaérve Balatonfűzfőre, a strand felé kanyarodom, lépteim a vízpartra irányítom, ahol néhány fotón megörökítem a jeges vizet, és a vidáman hápogó vadkacsákat.

Egy újabb ritmus a lábad alá?

Vidáman úszkáló vadkacsák a jeges vizen

Igyekszem most már megállás nélkül visszaérni a kezdőponthoz, és a 12. kilométernél megállítom a GPS-t. Nyújtás következik, majd hazaérve forró zuhany, és a mikró sérülések ellen kiváló fekete nadálytő krémmel masszírozom be vádliizmaimat.

 Tíz vagy tízen kettő? Nem kevés távolság ez, főleg futva, miközben lábaimban az előző napi 8-10 kilométeres erdei túra után.

A következő edzés rövidebb táv lesz, a sebesség, vagyis a km/perc idő javítását célozza meg. Ehhez válassz rövidebb távot, és tegyél bele sprintes szakaszokat, 20-30 mp ideig, majd ismét egyenletes tempóban fuss. A sprintes szakaszok után addig fuss lassabban, amíg a pulzusod megnyugszik, amíg ismételten egyenletesen veszed a levegőt.