A valóság valahogy mindig egyszerűbb, magától értetődő, s gyorsan tovatűnik. A felkészülés nehézkes, lemondásokkal teli, lassan épül fel egy-egy edzésnapból a verseny pár órája. Aztán túl vagy rajta, már csak emlék, s már be is épült az újabb mérföldkő az utadba.
Rájössz, az élet egy folyamat, lépések az aszfaltcsíkon, izzadtságcseppek a homlokodon, ezek alkotják. Látszólag képek, kockák, de valójában egy folyamat. Készülsz, edzel, sportolsz, egészségesen étkezel, aztán jön a versenynap. Te rajthoz állsz, végig mosollyal az arcodon teljesítesz, győztes boldogító diadalmámorban befutsz a célkapu alatt.
Örömünnep, szép tempó, ragyogó napsütés így októberben, s érzed, ajándék ez az egész. Az, hogy immár nem csak utcai futó vagy, már nem csak edzőtermi órákon hatvan percet teljesítő, hanem versenyeken induló. Sportoló. Nyakadban az érem, lábadban a lefutott kilométer, s még csak a levegőt sem kapkodod.
A versenytáv egy részét sprintben tetted meg, a tömeg húzó erő. Nem minden nap húzza a talpalávalót DJ Budapesten az Andrássy úton…Milyen más ez, mint amikor a zenejátszódról szól a füledbe! Nem minden nap állnak a rend őrei az út mellett, ahol máskor autók zúgnak el, ott most a Te lépteidet vigyázzák.
Na igen, a minimaraton 7 kilométer. Mire Te beérsz, a többek, akik 30 vagy 42 kilométert teljesítenek, még javában küzdenek. Te már odahaza nyújtózol, amikor Ők befutnak a célba…De háromezred magaddal nem vagy egyedül ezen a távon, nagyon nem… Vajon egyszer Te is lefutod a maratont? Vagy a felét, mondjuk fél év múlva? Azért persze jó érzés, hogy már bemelegítés nélkül, az ágyból kiugrasztva, bárhol, bármikor képes vagy futócipőt felcsatolva 10 kilométert lefutni…s mindezt úgy, hogy pár évvel ezelőtt még épp Te voltál az, aki az autódból kinézve futóbolondnak nézted a sportolókat. S jókat ettél a gyorsbüfében, s naponta számtalanszor meghúztad a colásüveget, s az edzőtermek környékét is kerülted.
De egyszer csak eljön az a nap….ami a 28. Spar Maratonhoz vezeti lépteid. S eljön a nap, amikor számtalan versenytapasztalattal a hátad mögött, már bátran nyújtod a lépteid, s már nem a célba érés a cél, már nem a belesétálás mentes futás, hanem a gyorsabb tempó, s már körül is mersz nézni, hol is futsz..ez már élmény.
Hős vagy Te is a Hősök terén, ugyan hol máshol volna a helyed? Tudod, hogy jó úton vagy. A saját utadon, s ne feledd, járt utat járatlanért el soha ne hagyj!
Jól teljesítettél, a zenéid elkísértek, bár a szurkolók és a hangszórók túlharsogták. Örülj, ám megállás nincs, már látható távolságban van a következő verseny, terepfutás.
De ma még az öröm az úr, a jól végzett munka semmihez sem hasonlítható érzése. A lábadat szeded, nem a gyógyszereket, s örömmel látod, sokan csatlakoznak, s egy-egy futóverseny nem csak a sportról szól. A rengeteg kiállító standja az egészséges étel- italkóstolókkal, a különféle szűrővizsgálatokkal, mind-mind tudatja Veled, a sport egy életmód. Sokaknak. S Te is közéjük tartozol!
7 kilométer, 39 perc, 10,8 km/h átlagtempó, az újabb mérföldkő az úton.
No Comments Yet