Nyugalmas délutánnak indult, munkaidő végeztével egy kis bringázással. Sima ügy, verőfényes napsütés, jól jön a sport, a mozgás az egész napos hajtás után, irány a Balaton-part!
Amikor a legkevésbé van kedved kimozdulni, na akkor kell felvenni a bicajost mezt, felcsatolni az SPD-klipszes cipőt, betenni a mez zsebébe az iratokat, kulcsokat, telefont és persze némi pénzt aztán indulhatsz.
Menet közben pillantás az égboltra, a távolban a tó felett hatalmas üllő alakú felhők, sötétkék-fehér színben és feltámadó szél.
Sebaj, messze van az még, irány az északi-parton Balatonalmádi. A KTM Ultra Fire egyenletes tempóban halad az országúton, de már felkészülök a terepre, mert az az igazi monti-hely! Az országúton is elhajtod, de igazán elemében a MTB terepen van!
A tegnapi vihar nyomában a hétvégi házak közötti murvás-földes út igazi csemegének ígérkezik. Vízmosta mély árok, a laposabb részeken felhalmozódott kavicságy, igen, ez már a mi helyünk! A Continental Race King gumik bordái biztos talajfogással tartják az úton a bringát, a hepe-hupás úton folyamatos korrigálással lehet haladni. Hol balra, hol meg jobbra tekerem, vagy inkább rángatom a kormányt, a sekélyebb árkokon átugratva a bicajjal.
A köveket igyekszem amennyire lehet elkerülni, nem szeretném ha egy élesebb szélű kivágná a gumit.
Aztán aszfalt, beérek a város utcáira és lenézek a tóra: karib-zöld színe a víznek, a felette tornyosuló felhők jelzik, itt a vihar, elszámoltam magam!
A vihar…
Nézheted a modern technikai eszközök időjárás applikációit, figyelheted a széljárást, a felhőket, de a Balatoni vihar, az más…Pillanatok alatt képes irányt váltani és a semmiből megindul a vízözön.
Hirtelen rájövök, a frissítő és edzésnek induló bringázásból viharvadaszat lett. Pillanatok alatt felmérhető, merre tartanak a zivatarfelhők, és irány ahogy csak bírod a legközelebbi menedék. Ami lehet egy buszmegálló is. Villámlás alatt, zivatarban keress egy biztonságos helyet, várd meg legalább amíg csillapodik.
Villámgyorsan lehűl a levegő, ami egyértelmű jelzése az esőnek.
Megfordultam hát, és visszaút, ahol már nem néztem hol vannak éles kövek, csak tekertem ahogy a lábam bírta. Persze az addig déli szél hirtelen élesen irányt váltva északira fordult, na ez még a hab a tortán. Úgy nekifeszül a bringának, hogy annak könnyű súlya játékszernek tűnik csupán, még a rajta levő bicajossal együtt is.
Nincs idő megijedni, a sötét felhők a fejem felett, a viharossá vált szél nemhogy félelmet kelt, hanem inkább ösztönzött, de még mennyire! Soha ilyen gyorsan nem értem még haza…
Tökéletes viharvadászat, egy plusz útvonalat beletéve indultam végül hazafelé. A KTM MTB tökéletesen követte nemhogy a pedálerőt, a kormánymozdulatokat, de szinte még a gondolatot is. Így ért szerencsés véget a délutáni laza túrnak induló bicajozás, kalandos élményként.