Bemutatkozás

Némedi Katalin vagyok, a Balaton-parton, egészen pontosan a Keleti-Öbölben élek. 1973-ban születtem, Komáromban, Szőny városrészében. A középiskola után Győrben éltem, majd az ország egyik legszebb táján, közel a Balaton-parthoz. A sportolás és a munka okán idővel Ausztria keleti régiója is otthonommá vált.

A középiskolában egészségügyi okok miatt – nehézlégzés, magas 160/95-es vérnyomás –  fel voltam mentve tornából, nem tudtam 200 métert sem lefutni, mindezen tünetek 15 évesen súlyosnak mondhatók, ám kezelve, kivizsgálva csak felnőtt korban lett. Sovány, vékony testalkat voltam, tehát a túlsúly nem játszott szerepet ezen riasztó akkori értékeknél.

Aztán a tanulás, majd a munka évei jöttek, míg végül, sok kitérő és zsákutca után elérkezett az életemben 2007. Ebben az évben, augusztus 21-én, pontosan emlékszem a napra, úgy keltem fel az ágyból, hogy elég volt! Abból, hogy a lépcsőn három fokot megtéve már levegő után kapkodtam. Abból is, hogy XXL-el méretű ruhákat viselek és egyáltalán, nem tetszett az a kép, ami a tükörből visszanézett rám. Állandóan beteg voltam, influenza, láz, torokgyulladás, fejfájás. Na és persze az állandó fáradtság, levertség érzete.

Senki nem teheti meg helyetted a lépést, és még számodra is hosszú idő, amíg megszületik a határozott belső érzés, hogy változtatni fogsz. Először a felfogásodon, az élethez való viszonyodon. Aztán persze elhagyod az egészségtelen ételeket, kerülöd a gyorséttermeket, pizzériákat.

Aztán eljön a nap, amikor elmerészkedsz az edzőterembe. Ha szerencsés vagy, baráttal, ismerőssel. Nekem a kozmetikusom mondogatta évekig, kezdjek magammal már valamit. Ő volt az első személyi edzőm, aki bevezetett a sport, a mozgás világába. Ami először gyötrelmes volt. Tíz perc futópadon megtett séta után már folyt a víz rólam, ami zavart…aztán meg elfáradtam hamar. De nem adtam fel…abban az időben készültem angol nyelvvizsgára, hát a lépcsőzőgépen és az ellipszis tréneren mondogattam magamban a tételeket…Hatott!

A kiinduló 89 (!) kilogramm gyorsan leolvadt rólam, mire 2008-ban egy Balaton-parti szállodában helyezkedtem el, már 65 kg voltam, tehát nagyjából 1 év alatt adtam le ezt a hatalmas súlyfelesleget. Aztán újabb váltás. Elhagytam a húst, valahogy undor fogott el, hányinger a hús illatát érezve, ma már tudom, a testünk jelez, csak észre kell venni az iránymutatásait.

Teljesen vegetáriánus nem lettem, halat, tejterméket, tojást fogyasztok, de húst semmilyen formában sem. Vitaminokkal naponta pótlom a szükséges ásványianyagokat.

Aztán szinte naponta lementem az edzőterembe. Főleg futottam, de használtam a súlyzókat, a tárogatógépet és a hasizompadot is.

Tetszett amit a tükörben láttam! Megszűntek a betegségeim, többet nem fájt a fejem. Aztán elővettem a garázs mélyéről a bringámat, Hauser Galaxyt. Elkezdtem bicajozni. Bizony eleinte számtalanszor toltam fel a dombokon, sokszor sírva a bicajt…de nem adtam fel!

Aztán eljött a nagy nap. Valamikor 2010-ben, amikor először mentem utcára futni Balatonfüreden. Elszörnyedtem. Ez ilyen nehéz? Nem tudtam futni, hiába „gyakoroltam” évek óta a futópadon. A szabadban nem ment. Fáradtam, nem kaptam elég levegőt. Most már tudom, megfelelő izomzat és tüdőkapacitás kell a futáshoz és persze kitartó türelem és egy profi tanácsai.

Elkezdtem társaságba járni, valahogy ösztönösen, oda, ahol a sport mindennapos cselekvés. Tagja lettem egy sportközösségnek, elkezdtem spinningórákra járni, majd fallabdázni is.

Egyre többet és több ágban sportoltam, mindvégig egyénileg és amatőr szinten. Majd 2011 következett, a versenysport első éve. Siófok, Hatodmaraton…35. helyezés elsőre, 39 perc alatt…

Innét már nem volt megállás, pedig akkorra  elmúltam 40 éves. Egyik futóverseny a másik után,  10 kilométeren  a legjobb eredményem 54 perc, bronzérmet ért. Persze jöttek a félmaratonok is, 2 óra 14 perces időkkel, Ausztria dimbes-dombos tájain abszolválva.

Aztán a bringa. Új  társam a Galaxy után egy profi gép lett,  KTM Ultra Fire MTB, 2013-ban a Pusztatlon versenyen, a Hortobágyon harmadik lettem futás- MTB kategóriában.

Életmód a sport, a mozgás, az egészséges életvitel mások számára is bejárható útjának megmutatása. S bíztatok mindenkit, soha nem késő elkezdeni és olyan élményt ad, ami nélkül nem lehet teljes az életed!

Az ötvenes életkort átlépve is van lehetőség dinamikusan élni az életet, a Nordic Walking, a séta, a túrázás, úszás, evezés egyaránt kínál lehetőséget a versenysporton túl is.