A hidak összekötnek, lehetőséget adnak, akár annak is, hogy egy futóversenyen egyik országból a másikba átfuss. Így volt ez a minap északi határvidékünkön is, a 40. Komárom-Komarno futóversenyen.
Jubileumi, futókörökben jól ismert futóverseny volt ez, mintegy majálisként, a 40. Komárom-Komarno futás épp május elsején. Igen, már négy évtizede szervezik ezt a futást, egyik évben magyar oldalról, a másikban pedig szlovákról indítják.
A távok klasszikusak, 5.5 illetve 10 kilométeresek, igazán könnyedén teljesíthetők. Miközben mi sportolók letudjuk a nyári hőséget idéző napon a futást, családtagjaink, barátaink a sokrétű és sokféle programot adó, két város által rendezett eseményeken töltik kellemesen az időt.
A szervezők egyike világbajnok ultratriatlonistánk, Szőnyi Ferenc, aki nem csak a többi futóval, hanem egy másik, szintén rendkívüli sportolónkkal, Kovács Koko Istvánnal állt a 10 kilométeres táv rajtjához és persze le is futották azt, mégpedig igencsak szép eredménnyel.
Kovács Koko István, háttal Szőnyi Ferenc (Racemachine)
Az időjárás mellőzte nem csak a szelet, de az esőt és vihart is, így egyetlen küzdelem a hőséggel volt, de azzal meg kellett birkózni. Szerencsére előzetesen felkészülve, hidratáltunk rendesen. Nemcsak aznap, a verseny napján, kell minél több folyadékot fogyasztanod, hanem már a verseny hetében is. Verseny előtti percekben is próbálj kicsit inni, egy kis banán, csoki, vagy szőlőcukor is jól jöhet, és persze az alapos bemelegítés.
A szénhidrátfeltöltés is szabályos volt, banán, müzliszelet, tésztasaláta, tehát jó szénhidrátok, mellőzve a zsíros, tejes ételeket. Így igazán felkészülve állhattunk rajthoz Komáromban a Jókai-liget árnyas fái alatt. Aztán déli harangszóra eldördült a rajtpisztoly, megindult a rendőri felvezetés, és mi is a lovak közé csaptunk. A laza kocogást hamar felváltotta a tempós futás, ügyelve arra, hogy a tömeg ne vigyen magával, ilyenkor kell a legjobban odafigyelned, nehogy elfusd magad már a rajt utáni kilométeren!
Szerencsére menet közben több frissítőpont volt, az egyik éppen a két országot elválasztó Erzsébet-híd előtt. Ez egy emelkedős szakasz, jó választás volt ide tenni, közben a hangszórókból biztató szavak és dinamikus zeneszó hallatszott, élmény így a futás!
Aztán már magad mögött tudva Komárom, vagyis a magyar oldal utcáit, a Duna felett átívelő hídon máris Szlovákia irányába futsz. Szemed és kicsit a szíved is felemeled a nemzetközi határjelzésekre, a Szlovák zászlóra, és már be is lépsz a másik országba, vagyis be futsz..Egy rövid pillantás a hídról a Dunára, és nyugtázod, átléptél a hídon, elhagytad a kényelmi zónádat, elindultál egy másik, egy új világ felé 🙂
Itt már magyar és szlovák nyelven lelkesít a tömeg, tapsolnak, és Te elfeledve a meleg teljesítményromboló hatását, már lejtmenetben dinamikus léptekre kapcsolsz.
Még vagy 2 kilométer hátra van a sportcsarnokig, ahol a cél és a díjátadó ünnepség vár, de addig még el kell jutni. Követem a tigriseimet, akik az edzéseken a számomra megszokott iramjátékok gyors tempóját futják, tartom velük a lépést. Az 5,5 kilométeren nincs helye lassításnak, itt futni kell…
Át, azon a bizonyos hídon:
Aztán egyre-másra dőlnek ki mellőlem a futók, a meleg megteszi a hatását.. Aki nem hidratált kellően, vagy gyorsan elrajtolt és most a tejsav az izmokban görcsöt okoz, vagy nem elég gyakorlott a légzésritmus váltogatásában, az bizony kénytelen lépésre váltani.
Egyedül maradok…közben újabb frissítő pont a látóhatáron és bár csábít a víz, az utolsó kilométeren már nem akarok lassítani, irány a cél! A város szebbnél szebb épületei, terei mellett haladunk el, meg is fogadom, a verseny után körbenézek itt.
Egy kislányt érek utol, sír az út szélén, nem bírja már a futást, anyukája biztatja kevés sikerrel, sok még ez a táv a kicsi lánynak.. ez a táv és a hőség együtt.
Aztán ismét magammal versenyzek, nincs kihez viszonyítanom a tempómat. Feltűnik egy csapat lelkes magyar és szlovák szurkoló, tapsolnak és kiabálnak, gyere hajrá itt a vége! Akkor látom csak, a Sportcsarnok kerítése mellett futok, egy jobbkanyar, kapu és máris a belső udvaron vagyok. Velem szemben színes célzóna, rajtszámonkénti befutókapukkal, gyorsítok, sprintelés az utolsó 60 méteren és vége.
A színes befutózóna Komarno, Sportcsarnok
A szervezők egyike azonnal megállít, feljegyzi a rajtszámom, nevem majd közli: negyedik lett, gratulálok! S már írja is a papírjára az eredményem.
Egy másik szervező két literes ásványvizes palackot nyom a kezembe, amit azon nyomban ki is ejtek, úgy tűnik a meleg és a terhelés hagyott némi nyomot bennem is. Félre állok az árnyékba, közben érkeznek a többi befutók is, a magammal hozott szőlőcukrot beveszem, iszom rá vizet, s máris tettem annak érdekében, hogy a dehitratáltságot és rosszullétet megelőzzem. Nyújtok, közben a helyezésre gondolok, egy hajszálon múlott a dobogó…De az öröm teljes, a tervezett időkereten belül, mindössze 27 perc alatt futottam le az 5 kilométert, a teljes táv 5.5 km volt, 30 perc alatt.
Átértem a hídon, nemzetközi verseny keretében, rövid távon, túllépve korábbi határaimon. Legyél Te is határátlépő, tűzz ki célokat, készülj fel mentálisan, fizikailag és győzz. Minden lépés a Te utadon megtett, haladj fokozatosan, de mindig előre!
No Comments Yet