…kifakult álmot kerget, s én csak őrzöm tovább
Fura egy év van lassan a hátunk mögött. Az elmúlt hónapok egy teljesen új életforma kialakítását követelték meg tőlünk. Semmi sem működik tovább a megszokott formában. Sportolás? Március óta jó, ha virtuális versenyeken részt tudtunk venni.
Virtuális tér…Új kifejezés amit szoknunk kell, mert ránk erőltette ez a helyzet. Rajthoz állni, lefutni a távot, aztán pedig az online térbe, a felhőbe küldeni az adatokat. Amelyeket aztán valakik egy számítógép előtt ülve – a tényleges teljesítőket legfeljebb fényképen látva – elbíráltak. Megkaptad postán a pólót, a medált is, amit egyébként a célban mosolygós segítők a nyakadba akasztottak. Az almát, a rajtcsomagot képzeld hozzá. Meg a frissítőpontokat is. Az egymást érő, lelkesítő nézőkkel teli események elmaradtak, nyáron valamelyest pótolhattuk ezt.
Szeretnénk a jól megszokott helyzeteinket, amelyeket olyan jól ismerünk, megtartani. Ez most elfelejthető, a bizonytalan lett a biztos. Szerencsés az, aki ebben a helyzetben sem engedi a körülményeket uralkodni az életén, és megpróbál limonádét készíteni a citromból.
Az edzéseket eddig is egyedül oldottad meg, a sport életmegtartó ereje mostanra sokak számára bebizonyosodott. Soha ennyire nem volt fontos, hogy önmagaddal jóban legyél, hiszen a legtöbb időt most magaddal töltöd. Nem árt hát, ha jól kijössz mindegyik éneddel 🙂