Mivel az idei év bővelkedik kerékpáros versenyekben és egyre népszerűbb ez a sportág hobbi szinten is, érdemes a világklasszisok csúcsra vezető életútját közelebbről megnézni. Prémium és exkluzív háttérinformációk, melyek más meglátásba helyezik azoknak a teljesítményét, akiket jobbára csak a médián keresztül látunk.
Tadej Pogačar és Jonas Vingegaard a kerékpársport titánjai
Szerencsés csillagok alatt született, mondják azokra, akiknek – látszólag – erőfeszítés nélkül sikerül nagyobb eredményeket elérniük az életben. Két sikeres és elképszetően tehetséges fiatalember, mindegyikük élete most van a zeniten, mindkettő kiváló és világklasszis kerékpáros-versenyző.
Tadej Pogačar – a szlovén fiatalember (27) szinte a cumisüvegében levő tejjel és tápszerrel kapta a kerékpáros sportot, amikor a korabeli 7-9 éves gyerekek még fakarddal játszottak a grundon, ő már bringára pattanva járta az utcákat. Mint a legtöbb kissrác ő is focival kezdte a sportos életmódját, majd testvérét követve, 9 évesen tagja lett annak a kerékpáros klubnak Ljubljanában, amely ma az ő becenevét viseli (Pogi Team Gusto) és nem csak bringázni tanult meg, hanem már gyerekversenyeken is ismerkedett ezzel a sportággal.
Így tekertek Pannonhalmán a hazai bicajosok!
Szülei támogatták a tehetséges fiatalembert, ami gyorsan megmutatkozott, sorra nyerte az ifi, majd a felnőtt kategóriájú kerékpárversenyeket.
Jonas Vingegaard – az alacsony termetű, kissrácként még gyenge fizikumú, szőke, csendes dán fiatal (29) inkább kerülte a sportpályákat, mivel termete miatt inkább fellökték. A szeles, hideg időjárásban edződő fizikuma azonban arra sarkallta, ne adja fel. Megtanulta, hogy többet kell beletennie egy-egy eredménybe, mint másoknak, hogy elfogadják. Felnőtt korában munka után pattant a bicajára és tekerte a sok száz kilométeres edzőköröket. Az már igaz és legendás történet, hogy egy dán halfeldolgozóban is dolgozott, ahol a frissen kifogott halakat🐟 jégbehűtötték és dobozolták, majd pakolták be a hűtőkamrába, így a munkaidő után indulhatott bringázni.
Szerencsére a következetesség meghozta a hatékonyságot, ami egyenes út lett a kiválósághoz, világklasszis bicajossá vált mára. Jonas számára a 2024-es év nehéz időszak volt, abban az évben, tavasszal, súlyos balesetet szenvedett a Baszk körversenyen, és sokáig kórházban ápolták. Kétséges volt a felépülése és a sportba való visszatérése is, mivel a tüdeje sérült meg komolyabban. A szívóssága itt is megmutatkozott, abban az éveben már nyáron elindult a Tour de France-on és második helyen ért célba. Mára a családja, kislánya, felesége várja egy-egy versenyidőszak végén a célban, így számára előtérbe került a biztonságos bringázás, ami – együtt a korábbi súlyos sérülésével – óvatosabbá és emiatt némiképp kevésbé bevállalóssá tette versenystílusát. Ám még így is lépést tud tartani Tadejjel!
Tadej, a szlovén fiatalember, párja (Urska Zigart), a női szlovén elit bringásclub győztese, mindketten határozottan kiállnak a kerékpáros-utánpótlás-nevelésért, a megfelelő és biztonságos versenykörülményekért. Tadej kisfiús mosolya a védjegye, míg elképesztő robbanékonysága a legjobb hegyi bringássá tette, akár 700-800 watt (!!) teljesítményre is képes rövid távon. Az átlagos sportoló nagyjából 150-200 wattot tud leadni a kerékpárján, az elitkerékpárosok 400-450-et.
Mindketten csúcsbringát hajtanak, Jonas Cervelo S5, Tadej pedig a Colnago Y1Rs nyergében versenyez. Ezeket nem vásárolhatjuk meg boltban, mivel személyre szabottan kifejezetten az ő részükre gyártják le őket.😉
S ha már a csúcs-high-tech bicajoknál tartunk, akkor jöjjön még olyan exkluzív információ, amely nem áll ott minden tudósításban: Tadej és Jonas is különleges alkalmazás segítségével fejleszti fizikumát és szellemét azaz mentális erejét.
Tadej felkarján a mez alatt az élesszeműek megfigyelhetnek egy kidudorodó kockát. Ez a WOOP által kifejlesztett űrtechnológia, mely Bluetooth kapcsolódással küldi a computerbe a versenyző adatait: szívritmus, pulzust, pulzusvariabilitás (HRV), erek állapota, légzési adatok. A szentháromság egység – Time/wattszenzoros pedál, mellkaspánt, computer – által biztosított adatok sokasága segíti a legjobb stratégia kialakítását a versenyző adott pillanatnyi állapotához mérten.
Jonasnál ez még durvább: a Visma részére kifejlesztett, zárt rendszerű AI technológiával nem csak a fizikai adatait elemzik, hanem éjjel-nappal szenzorokkal megfigyelve, a szellemi-lelki állapotára is rálátnak az elemzők. Minden versenyzőnél látjuk a mezeik alatti mellkaspántot, mely a szokásos élettani adatokat továbbítja valós időben a csapatmenedzserek laptopjaira és okostelefonjára. Jonaséknál ez kiegészül az MI lelki támogatásával is, személyre-szabottan. Az adatok alapján a mesterséges intelligencia képes eldönteni, milyen lelki állapotban van a megfigyelt személy és ahhoz, hogy a lehető legjobb stratégiát alakíthassák ki számára, ajánlatokat tud tenni. Mivel egy időben az adatok sokasága áll rendelkezésre a rendszer másodpercek alatt képes azokat az algoritmus segítségével azonnali stratégiává vagy regenerációs terápiává alakítani.
De bármennyi kütyü és algoritmus dolgozzon is a háttérben, a World Tour-ok, mint amilyen a Tour de France 🚴♂️ is, varázsát mégis csak a hihetetlen emberi, versenyzői tehetség adja. Nem beszélve az óriási turisztikai és marketing értékéről, amivel elérik, hogy emberek sokasága csak a gyönyörű tájak⛰️ láttán elinduljon az adott desztinációt megismerni. Ott, ahol a kerékpársport vallásként szerepel és napokkal a mezőny egy-két perces elhaladása előtt a hegyeken, útszakaszokon érdeklődők százai, ezrei várják az elsuhanó bringásokat.
Igy is, úgy is technikai és technológia sport mára a kerákpársport. Persze a pedált hajtani továbbra is az embernek kell. Még 😉