Bármibe is kezdjünk életünk során, az első érzések után jönnek a gondolatok, amiket jó esetben tettek követnek. Csakis olyasmire mondjunk igent, amely hosszútávon szolgálja lelkünk szárnyalását

 

 

Amikor a test szenved, legyen szó betegségről vagy sérülésről sokszor megállás nélkül hajtjuk magunkat tovább. A test betegségei által üzen a lelkünk, amikor a belső megérzéseinket félresöpörjük és látszólag mindent figyelmen kívül hagyva megyünk tovább. Amikor a jelzéseket kapjuk, az már egy felkiáltó jel: ne erre, arra, ne így csináld, hanem úgy! Amikor mindezek ellenére tovább hajtjuk magunkat erősebb jelzéseket fogunk kapni.

A belső ellenállásunk mindig megmutatkozik pszichoszomatikus betegségekben: kapar a torok, begyullad a szem, fáj a boka vagy a csípő. Létezik frontérzékenység és látszólag véletlen baleset is. Ám többnyire magunknak okozzuk a tüneteket. Nem biztos, hogy mást kell tennünk, elegendő másként tenni azt, ami belső ellenállásra késztet. Amikor elviseljük kollégáink törtetését vagy látszólagos ügyetlenségét mindig tegyük fel a kérdést: mit akar ez üzenni számomra?

Amikor többször próbáljuk más látószögből tekinteni a dolgainkat és újra és újra visszatér valamilyen testi tünet – becsípődik egy izomszalag a vállban, a térdnél, a deréktájon – azt mutathatja felénk: nem tudjuk helyesen kezelni az adott szituációt, így valóban gondolkodjunk el az irányváltáson.

Amikor valakit „idegesítenek” az emberek és kifárasztja a sok kérdés, nehéz lesz olyan élethelyzetben helytállnia, ahol naphosszat emberekkel kerül kontaktusba. Itt is ajánlott kérdezni magunkat: vajon miért reagálok így?

Az egyik legnehezebb feladat életutunk során a számunkra megfelelő munkahely/lakókörnyezet és élettárs megtalálása. Amíg kellő önismerettel nem rendelkezünk, addig folyton leckéket kapunk a sorstól mindaddig látszólag rossz úron fogunk járni, amíg igazi belső önmagunkkal összhangban levő élethelyzetet találunk.

Alapvetően az, ahol boldogok vagyunk, sokat nevetünk, feltöltődünk, inspiráltak és kreatívak vagyunk, ösztönöz bennünket az adott környezet, nagy eséllyel ekkor a helyünkön vagyunk.

Amikor frusztráltak, kimerültek, rossz-kedvűek vagyunk nagy eséllyel erőltetünk egy élethelyzetet. Mielőtt azonban irányt váltunk vizsgáljuk át a helyzetet, kérdezzünk meg kívülállókat és nézzük meg nem a környezetünk (körülmények, emberek) miatt értékeljük hibásan magunkat és az adott szituációnkat. Hajlamosak vagyunk szokásainkhoz, szüleinktől, közvetlen barátainktól átvenni értékítéletet, mivel senki sem szeret kitűnni a más-véleménnyel, ezzel azonban elnyomjuk igazi belső hozzáállásunkat a dolgokhoz.

Önmagunkkal eltölteni értékes én-időt a legjobb befektetés ahhoz, hogy rátaláljunk saját és máséhoz nem hasonlítható életutunkra.