Dombokra fel és le, szántóföldek, kukoricaföldek mellett őzek társaságában vágtatni nagyszerű élmény. Miközben a hatalmas szélkerekek árnyéka vetül ránk, s mindezt viharos szélben. Szezonzáró futóverseny a természet csodái között.
Az egész éves versenyszezon megkoronázása volt ez a szezonzáró futás, nem kis meglepetésre két dombocska tövéből elrajtolva.
Ráadásként nem csak a terepviszonyokkal kellett küzdeni, hanem a viharos széllel is, miközben a hegymenethez nem szokott futó küzdi magát fel a dombok tetejére.
Felérve az első, hosszan elnyúló emelkedőre, rövid sík szakasz után egy balkanyart véve ismét dombra futunk fel. S ez így váltakozott a 10 kilométeres versenyben egészen az utolsó 2 kilométerig.
Az aszfalt a lábunk alatt időközben földre és murvára váltott, a lejtmeneteknél figyelni kellett arra is, nehogy az apró kavicsokon megcsússzunk.
Hegyre-futásnál könnyebben tartod a futótempót, ha nem nyílegyenesen futsz fel, hanem úgymond S vagy Z alakzatban. Ha kissé oldalazó lépésekkel haladsz, nem olyan megerőltető a hegymenet.
Időközben a futócsapat őzeket riasztott fel az út menti bozótosból, akik robbanásszerű erővel ugrottak ki előttünk, néhány lépésnyire s robogtak tova. A természetben futás szépségei…
Közben egy frissítőállomáshoz értünk, de csak pár korty vizet vettünk magunkhoz, s ismét egy dombocska magasodott előttünk.
A sok egymás utáni hegymenet rendesen kiveszi az erőt mind a lábadból, mind pedig kitartásból. A sokadig emelkedő után legszívesebben elfeküdnél az út mentén, de persze versenyben vagyunk, ezt még sem kellene..Sokat segítenek ilyenkor a társak, akik bíztatnak, ösztönöznek.
Azért nem árt edzéseken beiktatni egy-két emelkedőt, vagy lépcsősort, de jó felkészítést ad teremben a lépcsőzőgép és a lábtoló is.
A messze távolban, valahol a völgyben piros vonat húz el, fejünk felett a repülőtér közelsége miatt néhány percenként szállnak fel a gépek, meseszerű, élő látványelemeket adva a futóverseny díszleteként.
Vigyél magaddal palackban vizet a folyadékpótlás életmentő lehet terepfutásnál, ahol messze a frissítési lehetőség!
Így elterelődik a figyelem magáról a mozgásról, s észrevétlenül elérkezünk a nyolcadik kilométerig, ahonnét végre lejtmenetbe kapcsolunk.
Jól esik a sok dombra futás után a gyorsabb tempójú futás, kimozgatva a comb. és vádliizmokat.
A célbaérés különösen jó érzés, az utolsó verseny volt a legnehezebb ebben a kupasorozatban.
Az évértékelésnél jó érzés felállni a dobogó második fokára, korosztályos helyezést elérve.
Az évé vége tartogat még néhány kisebb örömfutást, de most már a pihenésé a főszerep, hogy még az év vége előtt újra elkezdjük a felkészítő edzéseket immár az újabb 2018-cas szezonra.