info‹kukac›balatonieletmod.hu

Bemutatkozás

Némedi Katalin vagyok, a Balaton-parton, egészen pontosan a Keleti-Öbölben élek. 1973-ban születtem, Komáromban. A középiskola után Győrben éltem, majd 1999-től már az ország egyik legszebb, de számomra a legszebb táján, a Balaton-parton. Munkám és a sport is ideköt.

A középiskolában még fel voltam mentve tornából, nem tudtam 200 métert sem lefutni, a vérnyomásom 160/90 körül volt mind a négy évben. Aztán a tanulás, majd a munka évei jöttek, míg végül, sok kitérő és zsákutca után elérkezett az életemben 2007. Ebben az évben, augusztus 21-én, pontosan emlékszem, úgy keltem fel, hogy elég volt! Abból, hogy a lépcsőn három fokot megtéve már levegő után kapkodtam. Abból is, hogy XXL-el méretű ruhákat viselek és egyáltalán, nagyon nem tetszett az a kép, ami a tükörből visszanézett rám. Állandóan beteg voltam, influenza, láz, torokgyulladás, fejfájás. Na és persze az állandó fáradtság, levertség érzete.

Senki nem teheti meg helyetted a lépést, és még számodra is hosszú idő, amíg megszületik a határozott belső érzés, hogy változtatni fogsz. Először a felfogásodon, az élethez való viszonyodon. Aztán persze elhagyod az egészségtelen ételeket, kerülöd a gyorséttermeket, pizzériákat.

Aztán eljön a nap, amikor elmerészkedsz az edzőterembe. Ha szerencsés vagy, baráttal, ismerőssel. Nekem a kozmetikusom mondogatta évekig, kezdjek magammal már valamit. Ő volt az első személyi edzőm, aki bevezetett a sport, a mozgás világába. Ami először gyötrelmes volt. Tíz perc futópadon megtett séta után már folyt a víz rólam, ami zavart…aztán meg elfáradtam hamar. De nem adtam fel…abban az időben készültem angol nyelvvizsgára, hát a lépcsőzőgépen és az ellipszis tréneren mondogattam magamban a tételeket…Hatott!

A kiinduló 89 (!) kilogramm gyorsan leolvadt rólam, mire 2008-ban egy Balaton-parti szállodában helyezkedtem el, már 65 kg voltam csak. Aztán újabb váltás. Elhagytam a húst, teljesen vegetáriánus nem lettem, halat, tejterméket, tojást fogyasztok, de húst semmilyen formában sem.

Aztán szinte naponta lementem az edzőterembe. Már főleg futottam, de használtam a súlyokat és a tárogatót és a hasizompadot is.

Tetszett amit a tükörben láttam! Megszűntek a betegségeim, többet nem fájt a fejem. Aztán elővettem a garázs mélyéről a bringámat, Hauser Galaxyt. Elkezdtem bicajozni. Bizony számtalanszor toltam fel a dombokon, sokszor sírva a bicajt…de nem adtam fel!

Aztán eljött a nagy nap. Valamikor 2010-ben, amikor először mentem utcára futni Balatonfüreden. Elszörnyedtem. Ez ilyen nehéz? Nem tudtam futni, hiába „gyakoroltam” évek óta a futópadon. A szabadban nem ment. Fáradtam, nem kaptam elég levegőt. Most már tudom, megfelelő izomzat és tüdőkapacitás kell a futáshoz és persze kitartó türelem és egy profi tanácsai.

Elkezdtem olyan társaságba járni, valahogy ösztönösen, ahol a sport mindennapos cselekvés. Tagja lettem egy sportközösségnek Balatonalmádiban, ahol elkezdtem spinningórákra járni, majd fallabdázni is, amit már a szállodában, nagy pályán megismertem.

Egyre többet és több ágban sportoltam, mindvégig egyénileg és amatőr szinten. Majd 2011 következett, a versenysport első éve. Siófok, Hatodmaraton…35. helyezés elsőre, 39 perc alatt…

Innét már nincs megállás, pedig már elmúltam 40 éves. Egyik futóverseny a másik után, mára már 10 kilométer a megszokott távom, a legjobb eredményem 54 perc, bronzérmet ért..

Aztán a bringa. Új gépcsoda a társam, egy KTM Ultra Fire MTB, szintén verseny, bár még csak próbálgatom magam ebben a sportágban, de 2013-ban a Pusztatlon versenyen, a Hortobágyon harmadik lettem futás- MTB kategóriában.

Életmódom a Balaton és a sport, a mozgás, az egészséges életvitel mások számára is bejárható útjának megmutatása. S bíztatok mindenkit, soha nem késő elkezdeni és olyan élményt ad, ami nélkül nem lehet teljes az életed!