A kerékpározás világa sokunkat már gyerekkorban megérintett, amikor a négykerekűvel vígan és büszkén tekertünk a pedálozási tudásunk maximumával. A pajtikkal való reggeltől estig tartó kalandozások és a későbbi évek bicajos túrái boldog békeidőkre emlékeztetnek.
Aztán sok évvel később az első Tour de France láttán a meghökkentő csoda…ezek meg kik ott a nyeregben? Heteken keresztül nem dombokra, hegyekre fel és le. Napi több száz kilométert lenyomva, miközben sokunk örül a heti 30-nak is…😎 Az az áramvonalas szikár kerékpáros-testalkat..A nagyi tuti felkiáltana kezét összecsapva: eszel te rendesen gyermekem? 🙂
Nos…testzsírszázalék – a modern fürdőszobai mérlegek korában ugorjunk csak rá! Mit mutat? 😊20-30 esetleg 18%-ot? A profi kerékpáros versenyzőknél ez 3-6%! Tiszta, szikár izomzat amit a végtelennek tűnő edzés- és versenykilométerek kovácsoltak.
VO2Max…nem káromkodás ez, a tüdőkapacitási értékmérő, az okosóráink pillanatok alatt kiszámolják a szintet a tüdő-és szív edzettségéből. 45 igencsak jó, kiváló érték….a bicajosoknál ez 80-90 ml/kg/perc közötti.
A profi bringások tüdeje és keringési rendszere, szíve, egy másik galaxisban létezik…🙂
Döbbenetes számok ezek…miközben mindössze egy sisak és egy Lycra mez védi őket, lejtmenetben akár 80 km/h- sebességgel száguldanak lefelé, hibázásnak helye nincs, élet vagy halál a tét. Sokan gépeknek mondják őket, hisz a fájdalomtűrő-képességük kimagasló.
Egyetlen kőkemény hegymenet alatt 6000-8000 elégetett kalória jelzi a teljesítményüket. Amikor mi reggel futunk, vagy edzőteremben nyomjuk a súlyt, pár százas ez az érték…Balaton-kerülésnél esetleg 2000-4000. Simán bevállalhatnák a 2000 kalóriás hambi-menüt. De nem teszik. Kőkemény tápálék-összetétel alapján étkeznek.
Minden egyes leadott watt, minden csepp izzadtság egy célt szolgál, a tökéletes gurulást és a lehető legjobb helyezés elérését. A következő cikkben megnézzük, milyen technika segíti ezeket a kiváló sportolókat céljaik eléréséhez.