Hat évnyi csend után, hat év versenykihagyás után, mindössze fél évnyi felkészüléssel újra a rajtzónába beállni, a rajt előtti spíkeres vezénylést követve bemelegíteni, maga a csoda. Amikor a start előtti negyedóra már fejben a versenyé, a hangszórók dinamikus, hangos indítózenéje már a szívdobbanást készíti fel a megfelelő ütemre – Pozsony- a visszatérés zöld  kódja

 

 

 

Amikor a láb hamarabb tudja az utat, mint a szív, s bár a sok kihagyott évben megmaradtak az edzések, az „igazi” megmérettetés mégis a rajtzónából indul. Onnét, ahol az alig 5 K azaz öt kilométer alatti táv megtételére úgy készül a futók apraja-nagyja, mintha maratoni táv lenne. 🙂

Pedig dehogy….erre a nyúlfarknyi távra csak legyintenek a hosszútávfutók, bár a valódi sportoló sosem! Mindenki tudja mit is jelent a sétából kocogás, a kocogásból a futás, majd a tempósabb rohanásba eljutni, megfejlődni. A valódi sportoló sohasem becsüli le azt, aki – bármekkora távot tudjon is biztosan magáénak – bátran kilépve a saját komfortzónájából lefutja a távot.

Pozsony a hármashatár mentén a napfényben tekint le a lábainál méltóságteljesen hömpölygő Dunára, a csodaszép folyamra, rajta a méretes szállodahajókkal, melyek a belváros szívében kötnek ki. Ott, ahol New Yorkot idéző égbe nyúló toronyházak fényes fémtornyai emelkednek a magasba. Már rég nem egy ütött-kopott szocialista országban járunk, bár az utak minősége még helyenként azt idézi. Sokkal inkább egy dinamikusan fejlődő nagyvárost ismerhetünk meg, a fővárost, mely kiválóan húz hasznot a magyar-osztrák-szlovák sarok minden előnyéből.

A verseny napja munkával indult az osztrák oldalon, nagyjából 50 kilométerrel arrébb, nem ám fotelből indulva a délutáni rajthoz. Ah, bonyolítva még érdekesebb megtenni azt a lépést, amire fél év fizikai felkészülés, közel 20 kilónyi súlyfelesleg ledolgozása, és majd 6 év lelki felkészülés kellett.

Tipp: A hősök arról mutatkoznak meg, hogy bár elesnek, idővel mindig felállnak és visszatérnek a korábbi útjukra. Persze nem érdemes Don Quijote módra szélmalmokkal harcolni, tudni kell a megfelelő célt felismerni.

A navigáció az irány megadásában nagy segítség, főleg amikor majdnem vakon, idegenként lép valaki egy épp csak kicsit ismert országba. A szabad parkolóhelyek megtalálása egy két napos nemzetközi versenyhétvégén már komolyabb feladat, s lám, épp a gyalogos-villamosos híd lábánál sikerült megállni. Remek!

Rajtszámfelvétel angolul intézve, némi datolya az energiáért, izotóniás folyadék a közel 25 fokos meleg miatt és már be is lehet állni a rajtkapu elé, ahol mosolyogtatóan készülődő futók és Nordic Walkingot választó sétálók adják a tömeget.

Szakaszos indítás a többezer résztvevő miatt, ám így se volt esély a sprintre, a kijelölt útvonal járdáján, a két hídon teljes széltében futók között inkább kocogósan telt ez a majd 5 kilométer. Nemigen kellett az elfutástól tartani, laza edzésszintű teljesítéssel nyugtázva a napot.

A nemzetközi versenyek mindig kiemelt szinten adják a versenynapok hátterét, sportkiállítók, tésztaparti, korlátlan alkoholmentes sör, víz, alma vonzóvá teszi őket és a sportos életforma megbecsülését mutatja. A befizetett nem túl magas nevezési díj bőven megtérül, miközben a célban kapott nehéz fém érem egy életen át bizonyítja: ott voltam, megcsináltam!

A megújulás titka az, hogy együtt mozdulunk a mindig változó körülményekkel. Sosem maradunk azok, akik tegnap voltunk, ahogyan a körülmények is mindig módosulnak. Az tudja megfelelően navigálni a hajóját, aki kapitányként áll a kormánynál és sosem adja más kezébe saját életének irányítását. Pozsony 4.2K teljesítve!