A kerékpársportban az egyik legfontosabb döntés, nyeregben ülve vagy nyeregből kiállva tekerjen a versenyző. A két pozíció közti váltás teljesen eltérő izomcsoportot mozgat meg és más geometriát eredményez.
Az ülő pozícióban kicsit megpihen a bringás, stabil a felsőtest, az izommunka döntő részét a comb- és vádliizmok végzik. Ideális állóképességmegőrzéshez és minimális oxigénfelvételt igényel. Tapasztaljuk ezt a hobby-kerékpározásnál is, a bicajos túrák alatt kényelmesebb és hosszabb ideig fenntartható a tekerés nyeregben ülve. Ráadásul a legtöbb bicaj vázgeometriája nem támogatja a nyeregből felállást.🚴
A nyeregből kiállás esetén a teljes testmagasság egyfajta erőkarként dolgozik, így a pedálra ható erőkar jóval nagyobb, mint ülőpozícióban. Kigyorsításnál, pillanatnyi maximális sebesség eléréséhez – például sprinteken – használják a versenyzők ezt a pozíciót.
Gyakran akkor is kiállínak a nyeregből, amikor egyébként nincs sprint vagy hegymenet, viszont szükséges átmozgatni az izomzatot. A derék-csípő igénybevétele jelentős, a letapadások elkerülése miatt időnként szükséges kiállni a nyeregből fellazítani az izomzatot.
Fontos megjegyzés: a versenybringasportban a felsőtest csontozatát kevésbé éri terhelés, mint például a lábé. Emiatt sajnos könnyebben törnek például a kulcscsontok, váll. Mivel a szervezetünk egy okos gépezet, amely „alkatrészünk” kevésbé van kitéve igénybevételnek, onnét elvonja a tápanyagokat. Különösen a vázépítőket, mint a calcium. A kerékpárosok többsége – versenysportban – sajnos csontritkulásban szenved, persze táplálék-kiegészítőkkel és speciális – súlyzós – sportolással igyekeznek ezt a hatást ellensúlyozni. Ezt mi is figyelembe vehetjük!