Balaton, csak éppen a másik vége, a keleti medence helyett a nyugati. Kerékpáros versenyt rendeztek Zalakaros és környékén, melynek a túratávján indulva teszteltük magunkat és a bringát is, edzésként használva a közös tekerést.
Ajánlatos a helyszínre előző nap megérkezni, így a rajtcsomagot időben átveheted, beüzemelheted a járgányt, megnézed a térképet, merre is majd kell menni. A szervezés kifogástalansága nagyban hozzájárult, hogy magán a versenyen csak a bringázásra kellett figyelni, csak a teljesítésre.
Tour de Merida országúti kerékpárosverseny 127 km, Kalandtúra 60 km szintén mért idővel és KarosSpa családi túra 33 km, ezek közül választhattunk.
Tour de Merida zalakaros
Zalakaros. A teljes északi partot végigautózzuk a városig, rácsodálkozva sokadszorra is gyönyörű tavunkra, a Balaton-felvidék hegyeire. 
Keszthely után némi tanácstalan útkeresést követően (megfelelő tájékoztató útjelzés hiányában nem nehéz eltévedni….) immár a Kis-Balaton állat- és növényvilágát csodálva érkezünk meg ebbe a kedves és vidám virágos településre, ahol a fő vonzerő a gyógyvíz. Vonzza is az osztrák, orosz és még ki tudja hány nemzet pihenni és gyógyulni vágyóit.
Art Hotel Zalakaros
A gyógyfürdő a szállás közelében, a hatalmas ablaktáblák beengedik a fényt
Este gyalogos felfedező útra indultam. Mindenfelé gondozott virágos parkok, madarak, mókusok. Na és persze bringások…Merida jelzések amerre nézünk, mezeken, bicajokon, de azért akad más márka is…Alapos a felkészítés: útvonaltérkép laminálva, színes lapon, így nem ázik el.
A szombat már a ráhangolódás jegyében telik, fürdőzés és a vízi torna után jöhet egy kis terepfutás,
Kiváló futóterep is akad Zalakaroson
majd levezető séta, útba ejtve a Cukrászdát, ahol házias süteményekkel, és finom fagylalttal, bodzaszörppel oldjuk meg a szénhidrát-feltöltést.
A verseny szervezői délután közös bicajos tekeréssel segítik a másnapi versenyre való felkészítést. .
A szénhidrátfeltöltés és hidratálás fontos kerékpározásnál is, akárcsak a futásnál. Nagyon meleg napot jeleztek, a kijelölt frissítőállomásokon érdemes egy-két percre megállni. Ez a pihenő és feltöltés lehet a jó eredmény záloga…(banán, szőlőcukor, zselé, csoki, müzliszelet) Elmulasztása a későbbi kilométereknél az energiahiányos állapot előidézője lehet. Melegben tekerni, dombokon, állandó szélben igencsak nehéz, szükség lesz energiára, azokra a bizonyos tartalékokra.
Jön a vasárnap, a verseny napja. Alapos reggelizés után következik a technika, azaz a canga átmozgatása, majd a rajtterületre indulunk. A KTM Ultra Fire tűzpiros színével kitűnik a sok fehér-ezüst-kék-zöld bicaj közül. A hangulat kitűnő, s bár ez a KarosSpa 33 kilométere egy túratáv, de azért jónéhányan edzésnek szánják, így velem együtt menetfelszerelésben álltak be a rajtzónába. Sisak, mez és a többi, megszokott kellékkel együtt.
Tűző nap, a computer 40 Celsius feletti hőmérsékletet mutat, de végül eljön a start, és megindul a kerékpárosok áradata.
A várost elhagyva már oszlik annyira a tömeg, hogy meg lehet kezdeni óvatosan az előzéseket. A bringaútra felhajtva a szűk hely miatt nem, azonban az országútra érve már lehet taktikázni, a váltóáttételt a domborzatnak megfelelően állítani és szép lassan gyorsulni…
Az első frissítőpontot mintegy 32-34 perc alatt érem el, az élmezőny 3-4 tagjával együtt. Mivel a többiek is megállnak frissíteni, leszállok a bicajról. Volt sajttal-kolbásszal megrakott kenyérfalatka is a banán és a dinnye mellett.
Frissítőpont
Az elsők továbbindulnak, így én is, a fele táv még hátra van…mégpedig a nehezebb, hiszen már fáradsz, fordul a szélirány is, és a hőség kezdi kivenni az erőt.
Menet közben kiveszem a palackomat a tartóból, és az energiaitallal dúsított vízben bízva alaposan kiürítem. A Kis-Balaton megkapó növény- és állatvilága mellett tekerünk. Nyílegyenes a bringaút, fejünk felett ereszkednek az utasszállító gépek a Sármellék-i reptérhez, a nádasból fel-felröppennek a kacsák…élmény a javából, miközben mindent beleadva hajtasz.
Kányavári sziget, gyors bekanyarodás, amivel el is veszítem a jó helyezést, ugyanis a vezető négyes nem fordul be, így előnyük jelentősre növekszik. Ugyan nem állok le, de a bekötő út hossza növeli a hátrányt, a fáradással együtt ez már sok…Itt jön be az, hogy a jó bicaj, a fizikai erőnlét mellett kell a taktika is a nyeréshez…
Nagyon hosszú, emelkedős országúti szakaszok, ahol a KTM Continental gumija surrogva tapad bele a felolvadt aszfaltba, többszörös erőnlétet követelve a tekeréshez. Nem éppen MTB-nak való terep..Fáradok, már csak az útjelző nyilakat figyelem. Jönnek is a 16-18 km/h-ás átlagok a táv végére.
Aztán lassan elérkezik a végeláthatatlan, délibábosan a melegtől remegő levegő út látványa után újra Zalakaros. Végre a kerékpárcomputer is jelzi, lassan a vége felé közeledik a bringatúra, közeledik a 37. kilométer. Milyen jó, hogy a forgalomirányító segítők nem csak piros zászlót lengetnek a helyes útirány felé terelve, hanem sípolnak is…A 24-28, helyenként 30 km/h feletti gyilkos tempó után, bizony jó érzés volt újra a város házai között tekerni.
Egy kis kanyar jobbra, majd balra és már át is gördülök a célkapu alatt, táv teljesítve, Kis-Balatoni túra, déli harangszóra. A bringázás után is szükséges átmozgató nyújtógyakorlatokat végezned, pihenj, ha teheted ússz pár hosszat a Balatonban vagy a strandon.