Az évszakok változásának követése őseink számára természetes folyamat volt. A munkában, étkezésben, mozgásban egyaránt. A társadalmi és technikai fejlődés és a klímaváltozás napjainkra mindezt feledésbe vitte
A modern társadalomban azonnal minden elérhetővé vált, besétálva a boltokba nyáron is vásárolhatunk télen termő élelmiszert. A mindig mindent asztalra tenni, bármilyen távolságra is legyen tőlünk a termőhelye, megszokottá vált. Őseink és alig pár száz évvel ezelőttig mindössze azt tudták az asztalra tenni, ami az adott évszakban elérhető volt vagy tartósítani tudták a korabeli módszerekkel. A szárítás vagy aszalás régóta ismert technológia, gondoljunk csak a mazsolára, mely a szőlő egész éves fogyasztását tette lehetővé.
Az almakarikák aszalása reneszánszát éli, ahogyan a füge téli tárolása is kezd visszatérni a mindennapokba anélkül, hogy sok ezer kilométer távolságból hozatnánk az asztalunkig. A burgonya jól tárolható, így egész évben elérhető volt és ma is az, 5-6 fokos sötét tárolókban – vermekben és klimatizált raktárakban. A káposzta mindig is savanyítva került az asztalokra a termésidőszakon kívül, így a tejsavas erjedés előnye is bekerült táplálkozással a szervezetbe, táplálva azt vitaminokkal. Mára a gyors erjesztés – ecet-cukor segítségével – felgyorsította ezt, miközben pont a tápláló hatóanyagok vesznek így ki belőle.
A sajtárakban, fa kádakban, hordókban fűszerekkel – babérlevél, birsalma, bors, só – mészkő segítségével készített valódi savanyú káposzta beltartalmi értéke magasan a manapság gyors érleléssel készített és csak savanyítottnak nevezhető változata felett áll.
A kenyérsütés amiatt is a családi kemencékben zajlott, mert nem volt minden sarkon sem bolt, sem pedig pékség. A liszt elérhető volt, jobbára rozsliszt, amit manapság szinte teljesen elfeledtünk, pedig ez a változat több tápanyagot tartalmaz, mint a „sima” fehér liszt. Régen is adtak magokat a kenyérfélékhez, lenmagot, így önkéntelenül is hozzájárultak a pékáru beltartalmi érékének növeléséhez.
Sok esetben egy vagy két kétkilós kenyér került heti szinten a családi asztalra, közel sem volt annyira gyakori vendég az asztalon, mint manapság. Ma a hatalmas felvágott választék igényli a kenyeret, nem beszélve az óriási sajt és egyéb, kenyérre kenhető termékekről. Ezek mindegyike kenyeret kíván. Így észrevétlenül megsokszorozzuk a bevitt szénhidrát mennyiségét.
A cukrot legfeljebb teába vagy kávéba tették, a kávé ízének élvezete miatt csak a modern időkben terjedt el a kávé cukorral vagy mézzel édesítése. Többnyire feketén fogyasztották. A teában tejet öntöttek és némi cukrot tettek. A péksütemények édes változatai csak hétvégén, ünnepekkor, valamilyen családi összejöveteleken – szüret, aratás, keresztelő – kerültek az asztalra. Saját készítésű lekváros bukták, szintén „házi” túrós batyuk, kelt tészták kerültek a háziak tányérjára. Mák és diófélék, mogyoró került a töltelékbe.
Az ital jobbára a kútból húzott jeges víz volt, ahol pedig rossz minőségű volt, ott gyenge borokat és pálinkát ittak. A tea emiatt is népszerű volt, mivel felforralták a kútvizet, így nagyjából elpusztultak benne a baktériumok és lehetett fogyasztani. Olvasva a korabeli időkről szóló tanulmányokat, regényeket, – török idők, majd Rákóczi, Petőfi, és később az 1900-as évek eleje-közepe – a családok az évszakok változásához igazodó étkeket fogyasztottak. Miközben – leszámítva az úri lakosságot – fizikai munkát végeztek, vagy a saját gazdaságban vagy bérmunkában. Az elfogyasztott – esetenként sok kalória – kompenzálva lett a munkavégzés által.
Ami tehát jelen korunkban problémásnak mondható, mint az elhízott lakosság száma, a megjelent, modern-kori betegségek, mint a cukorbetegség gyermek korban, érszűkület a túlsúly miatt, májbetegség a kialakult zsírmáj miatt, saját magunk okozzuk. A tudatosság a kulcs ahhoz, hogy betérve a boltokba mit veszünk le a polcokról. Odahaza pedig szemléletünk átformálása segíthet abban, hogy az asztalra egészséges és tápanyagdús ételek kerüljenek.
Elődeink nem ültek le gyárban szalag mellé 8 vagy 12 órára összeszerelni valamiféle autóalkatrészt. De irodába is kevesek dolgoztak, az egy helyben ülés naphosszat nem volt opció. Gyakran a család minden tagja lovagolt, gyalog jártak a közeli településekre vagy a későbbiekben vonattal esetleg saját szekéren. A mozgás tehát mindig adott volt ahhoz, hogy a bevitt kalóriák elégjenek vagy éppen a friss levegő hatása érvényesüljön.
Helyes táplálkozás összetevői
Bekuckózva a télre készülve a sorozatok nézése helyett inkább sétáljunk az estében a családdal. A hamburgeres, kacsasültes hatalmas, egész asztalt beborító étkezések helyett próbáljunk mértéket tartani. A zöldségek nagyobb aránya az étrendben és az új konyhatechnikai módszerek is a segítségünkre vannak mindebben.