Nagyszüleink tábla szalonnát, vöröshagymát, tojásrántottát és kemencés kenyeret ettek reggelire, ellátták az állatokat, lekaszálták a réten a füvet, délben pedig valahol a falu határában megették ugyanezt. Esetleg bablevest kis füstölt kolbásszal, kenyérrel. S közben pipáztak. Vizet ritkán ittak, mivel a gémes kutakba sokszor elhullott állatok kerültek, így fertőzött volt a víz. Jobbára erős pálinkát és bort használtak szomjúság oltására. Nagy ritkán – amennyiben volt a családnak gyümölcsöse – lekvárt adtak a kenyér mellé vagy kelt tésztát készítettek a felhasználásával. Egyéb cukor ismeretlen volt, édesíteni semmit sem használtak, legfeljebb a későbbiekben megjelenő kávét. A cukor és méz, mint édesítés luxuscikknek számított, inkább csak a módos gazdák vagy nagybirtokosok asztalára került. A tej általában rendelkezésre állt, mégpedig a nyers tej, egyenesen a tehenektől, tehát magas zsírtartalmú volt, így édesebb is, mint amilyent napjainkban fogyasztunk.
A kalóriák bevitele tehát alacsonyan maradt, amit bevittek, azt is elégették, kihajtották legelni az állatokat, gondozták lovakkal vagy kézi erővel a beültetett földeket, kapálták a veteményt. Az új világrendben ez már feledésbe merült, nehéz fizikai munkát 10-12 órán keresztül kevesek végeznek, miközben az emberi test sejtszintű összetétele az évszázadok alatt nemigazán módosult. Ha megvizsgálnánk egy emberi test összetételét a századelőről és napjainkból, nem találunk módosulást. Ami változást mégis tapasztalunk, a környezeti ártalmaknak köszönhető, immunrendszerünk drasztikus gyengülése miatt. Sem ennyi pöfögő közlekedési eszköz, sem pedig ennyi gyár és üzem nem volt néhány száz évvel ezelőtt, ami szennyezhette volna a tüdőt. Nem voltak „gyári”, nagy tételben előállított élelmiszerek, kacsát, csirkét piacon vettek háztáji gazdaságból, nem pedig gyors-nevelésű istállókból.
Napjainkban a testi s lelki egészségünk megőrzése komoly kihívást jelentő feladat elé állít bennünket. Mivel pénzalapú társadalomban élünk, nehéz vagy lehetetlen kikerülni azt a tényezőt, hogy dolgozni járjunk el a pénzért, amiből aztán megvásároljuk napi betevő falatunkat. A kiskertekben való gazdálkodás sokak számára nem kivitelezhető, 2-3 műszakban dolgozva, lakásban élve ez nem működik, s gyereknevelésünk is átalakult, nemigazán élnek velünk a nagyszülők, akikre rábízhatjuk a csemetéket napközben. Az önálló lakhatás megteremtése magával hozta a családok szétköltözését is.
Mit tehet az, aki e nehéz körülmények mellett is autentikus, ősi eredetű és egészséges életet szeretne biztosítani önmaga és a családja számára? A bevitt kalóriák csökkentése az első feladat. Nagyjából tudatában vagyunk a napi szükséges energiánknak, 2-2500/3000 kcal amiről beszélünk/ felnőtt, közepesen aktív – időnként sportoló ember – ember esetében. Az aktivitásunkkal jelentősen javíthatunk az arányokon. A másik pillér az egészséges életmód kialakításában a tiszta élelmiszerek beszerzése. Sajnos ez a legnehezebben kivitelezhető feladat. A reklámok, a szemünk elé tóduló információ-áradat folyamatosan stimulálja agyunkat: ezt vedd meg, ezt szedd be stb. stb. Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni ezeknek.
Amennyiben kevesebbszer látogatjuk a boltokat, s ott is a legszükségesebbeket tesszük kosarunkba, már lépéseket tettünk a jó úton az egészségünk felé. Keressünk fel közösségeket, termelőket, akiktől beszerezhetjük a szükséges tiszta élelmiszereket: sokan tartanak tyúkokat akiktől a jó minőségű tojást és csirkehúst is beszerezhetjük. Sertéstenyésztők is vannak, ahogy marhatenyésztők is, persze lehetséges, viszonylagos távolságokra kell emiatt utaznunk. Gyümölcsöket tudunk szedd magad akciókban, így mi magunk beszerezhetjük, amennyiben vállaljuk az ezzel járó fizikai erőfeszítéseket. Ami viszont jót tesz számunkra, hiszen mozgunk a friss levegőn, s anyagiakban is spórolhatunk. Eperföldek, cseresznye, meggy, kajszibarack, almáskertek várnak a szorgos kezekre.
Zöldséget a heti piacokon is beszerezhetünk, sok kistermelő viszi fel a háztájiban megtermelt növényét eladásra a városokba, falvakba, keressük a valóban kiskerti terményeket! Megfelelően bár nem épp fáradtság-mentesen – összeállított étrendünk mellé legfeljebb C, D, B vitaminokra van szükségünk, étrendkiegészítőként. A jó minőségű csapvíz és a citrom bőségesen elegendő szomjunk oltására, időnként egy-egy pohár alkohol is belefér, módjával a mennyiség esetében persze. A heti 3-4 alkalommal beiktatott legalább 30-40 perc testmozgás – séta, futás, bicajozás, úszás – szintén karban tudja tartani testi-szellemi egészségünket.
Mondani könnyebb, mint megtenni, főképp, mert a munkahelyen, a lakókörnyezetünkben, családunkban nap, mint nap visszahúzó erők gyengítenek bennünket elhatározásunkban. Egy-egy elgyengülés esetén is tartsunk ki és igyekezzünk mi példává válni mások számára és álhatatosan követni új ám nem új keletű szokásainkat. Ne orvosra költsük a pénzünket hanem tiszta tejre, egészséges húskészítményre, sportololói bérletre, aktív nyaralásra.