Megfakult emlékek, kikopott versenypólók, levált talpú edzőcipők, kinőtt és kihízott nadrágok jelzik az idő múlását és vele együtt a dicsőbb napok megkopottságát is. Azért fut a a fakó még, akár újraépítve a korábbi sportos én-t vagy visszafogottabb tempóra is kelljen váltani 

 

Akár évekbe is beletelik, amíg fejben is utolérjük avagy inkább visszafogjuk a lélekben még szárnyaló lovakat. A versenymúlt sokáig eltartja a lassan korossá váló sportolót, bizony előbb érzelmileg és gondolatainkkal szükséges átdolgozni a helyzetünket, mielőtt a valóság realizálódik. 50 éves kor felett, bár messze még az időskor, a nem rendszeresen végzett edzések és a szervezet átalakulása átgondolásra készteti a korábban versenysportban tevékenykedőt. A gyors ezrek helyett a közepes tempójú kocogás időszaka következik, amely versenyzésre már nemigazán alkalmas, hacsak nem szeretünk utolsók között beérkezni a célba. Ez kevesek számára lelkesítő, így előbb a rendezvényekről maradnak el, majd a heti edzésmennyiség ritkul, később az egy-egy edzésre szánt idő is rövidül.

A családi és munkahelyi életben bekövetkező változás szintén erőteljesen hat a sporttevékenységre, míg fiatalon az iskola, a tanulás mellett könnyebb beilleszteni az edzésidőt, család mellett, 10-12 órás munka mellé már nehezebb. A napi és általános életviteli rutinunk is idővel átalakul, a rendszeres névnapok, baráti összejövetelek alatti étkezéseken  gyakrabban lépünk túl a számunkra elegendő kalóriamennyiségen. Összetett folyamat járul ahhoz, hogy egyre fakóbbá válnak sporttevékenységeink.

Életközépi és idősebb korban is ajánlott a rendszeres sportlás

Az életközépi időszak nehézségeit érzelmileg feldolgozva – válást, gyermekek felnőtté-válását, költözést, munkahelyváltást – a fittségünk megőrzése kiemelten fontossá válik, mivel a szervezetünk immunitása és öngyógyító képessége az idő előrehaladtával csökken. Gondoljunk csak a sejtmegújulási folyamatok lassulására, az anyagcsere változására, az izmok és ízületek rugalmasságának csökkenésére. Tehát a közép- és idősebb életkori időszakban is fontos valamilyen rendszeres és hatékony sportolást folytatni.

 

Sokan ódzkodnak egyedül akár kirándulni, túrázni vagy kocogni, futni, s mivel nem találnak kísérőt a kiszemelt tevékenységhez, inkább el sem indulnak. A sportolás az önmagunkkal töltött minőségi időre is nevel, önmagunk legjobb barátai és segítői szükséges, hogy legyünk. A RUN-WALK-RUN azaz futás-séta kombináció bevállalható a legtöbb korosabb és ideális súlytól eltérőnek is. A súlyzós edzések otthonunk kényelmében elvégezhetők, melyek segítik fenntartani az izomszövet mennyiségét és tartóképességét. Valamint a saját testsúlyos gyakorlatokkal kordában tudjuk tartani a nemkívánatos lipid azaz zsírszövet mennyiségét is.

Ne keressünk folyton a külvilágban kapaszkodót, bátran alkalmazzuk saját képességeinket és érzelmileg, gondolatainkkal dolgozzuk fel az adott szituációt. Önmagunkért tegyük meg azt a futólépést, azt az utat az edzőteremig.