Azaz mitől megyünk előre, mi az, ami éberen tart? Változó korban élünk, a korábban megszokott dolgaink, életünk keretei feloszlóban vannak, átalakulnak s velük együtt nekünk is át kell változnunk. Mint a hernyóból a lepke, úgy kell korábbi ÉN–ünket levedlenünk s egy újabb formában tovább létezni. Aki süket a megújulásra, azt menthetetlenül maga alá temetik a romok, a múlt leomló falai.

Kissé költőiesnek tűnhetnek e szavak ám fedik a valóságot. S milyen érdekes, a sportolás órái alatt bőven akad lehetőség áramoltatni fejünkben a gondolatainkat. Kidobni a már hasznavehetetlent és újakra cserélni. Korábban hasznos cselekvések, edzőmódszerek elavulhatnak idővel. Amikor sokáig ugyanazon lépéseket tesszük s azok nem hoznak eredményt mi csak várunk, mert hát tapasztaltuk, hogy eddig működött. Eddig s nem tovább. Hajlamosak vagyunk beleragadni a múlt porába, korábban szerzett eredményeinkből élni, ragaszkodni egykor jól szolgáló énképünkhöz. S csak az élet sokszor kegyetlen vas foga, egy-egy húsunkba vágó esemény döbbent rá, hogy egy ideje zsákutcában vagyunk. Forgunk a mókuskerekünkben, miközben azt hisszük előre haladunk…

Korábban gyorsan elérted a megfelelő testsúlyt miközben mára alig-alig tudsz pár kilót leadni? Rendszeresen a dobogón végeztél miközben mostanában a sor végén kullogsz? Zsíros jól fizető munkakörökben alkalmaztak, élvezted a pálmafák hűsét a mélykék tengerparton s mára a kerti medence jut esetleg néha a Balaton vize? Hja kérem, sokan járnak lehunyt szemekkel mintha egy másik bolygón élnének. Vagy szembesülsz a valósággal vagy összeroppansz az ellenállásban. A létező dolgok tagadásában. Ez a folyamat akár évekig is eltarthat. Akár tetszik, akár nem, változnod kell. Mindig az a nyerő, aki a vitorláját az éppen fújó szélirányba tudja állítani, aki meg tudja lovagolni az aktuális áramlatokat s nem a szélcsendes öbölben várja a szelet..

A kérdés persze mindig ugyanaz, vajon mivel tudod magad motiválni, ösztönözni? A létfenntartás csak béklyó s nem előre hajtó erő. A számlák befizetési kötelezettsége, az étkezés alapvető fontossága kevés cél, nem fog kellően motiválttá tenni. Mi marad hát? Mindig csak egyéni kezelés létezik, nincs olyan „gyógyszer”, ami minden élethelyzetre hatásos megoldást kínál. A saját élethelyzeteidből és épp aktuális lehetőségeidből kell kiindulni. S igen, a sportnak megtartó ereje van. Mindig.

Semmi sem sikerül? Húzz cipőt és fuss a szabadban! Vagy bringázz! Vagy a nyári meleget kihasználva a Balatonban ússz! Vagy menj el túrázni, csodálkozz rá a fák, a növények erejére! Nem fog azonnal érződni a hatás. Ezzel tisztában kell lenned. Hiába futsz nap mint nap. Hiába emeled a súlyokat, az eredményhez idő kell. Ezt nem lehet átugorni. Ám ne feledd, minden egyes nap megtett kilométere, minden egyes nap izzadtsága neked dolgozik, neked fog eredményt hozni!

Látni kell minden egyes téglánál az egész házat, ami bizony hősies feladat. Amikor a problémák, a nehézségek elemi erővel nyomnak le a földre, akkor kell leginkább hinned magadban. Akkor, amikor semmi sem sikerül, amikor utolsónak futsz be a versenyen, amikor 12 guggolásból csak 4-et tudsz megcsinálni, amikor a 86.ik önéletrajzodra sem válaszolnak. Kitartás, hit. Azonban mindig, mindig legyen gyanús, ha valami milliónyi próba ellenére sem akar sikerülni, könnyen lehetséges, nem a megfelelő irányba haladsz! Olyasmit erőltetni, ami a lelked mélyén nem te vagy, csak kudarcot hoz, s megerősít abban, hogy neked semmi sem sikerül. Nem csak az eltökéltség hiányával lehet probléma, hanem az irányultságoddal is, amikor hiábavalóan teszel meg dolgokat.

Légy résen tehát. Kezdd el most. MOST. Nincs majd, nincs holnap. Most van az a perc. Fel a cipőt, elő a nyelvkönyvet, most írj ki a monitorodra egy idézetet, ami MINDIG visszazökkent, emlékeztet arra, hogy tényleg soha ne add fel. Változnunk szükséges. Sajnos akkor is, ha nem akarjuk. Mindig vannak, akik elbuknak. Ez így igaz, ám az életet tiszteljük, ez legyen az alaptézisünk. S az, hogy biztosan van MOST is valaki, élőlény, vagy egy eszme, aki, ami épp arra vár, hogy mi, pontosan mi legyünk azok, akik valami jót tesznek. Valahol, valakinek, valaminek biztosan pont az a tudás kell, ami bennünk van!