Parti-futás, irány a Balaton part!

Nagyon szeretek futni, sőt imádom! Ugye Te is?

Távolban a Kenese-i öböl

Már a kora reggeli ébredést követően elkezdtem tervezni a napomat, miközben ittam a tejeskávét, el is határoztam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal. Ma délután úgyis Almádiba kell mennem, így kihasználom a lehetőséget egy Balaton parti futásra. Be is készítettem a sportzsákba a szükséges felszerelést és előre örültem a lehetőségnek.

Almádiban, áthajtottam a Káptalanfüred-i városrészére. Nem tudok betelni a látvánnyal, hiába van már mögöttem 13 év, minden nap megcsodálom a Balatont, a tájat, a vizet, a környező hegyeket, soha meg nem unható látványt nyújt.

Kenesei part Balatonalmádi felől

Így aztán, ha csak tehetem, a napi sportot is víz mellett hajtom végre. A víz látványa, a friss, páradús, tiszta, oxigénnel telített levegő az egyik legtökéletesebb helyszín az edzésekhez.

A futáshoz különösen ideális, a megnövekedett oxigénigényt ebből a csodás környezetből meríthetjük, miközben a lábunk puha talajon halad, szemünk a megannyi őszi színben játszó növényzetet figyeli. Nem csak a test, a lélek is felüdül, kitisztulnak, lecsillapodnak a gondolatok. Miközben rója az ember a kilométereket, amik szinte fel sem tűnnek az összehangolt élményelemek miatt, könnyedén letudható a napi penzum. Sőt, még a fölé is teljesíthető. A kora őszi lágy napsütés, mely finom, átlátszó párát emel a tó fölé, a langyos, 20 fok körüli hőmérséklet kellemes a futóedzéshez, hol vannak már a forró nyári napon megtett kilométerek gyötrelmei?

Ráadásul már a nyaralók, strandolók tömegei sem akadályozzák az edzést. Csak néhány pecással találkoztam a part mentén, és néhány fiatallal, akik a mólónál a parti köveken ülve élvezték a melengető napsugarakat, nézték azt a pár vitorlást, aki a gyenge szélben kihajózott. Kecses hattyúk úszkáltak a kacsák társaságában a parthoz közeli részeken, várva a sétálgatók által bedobott finom falatokat. Szomorú, hogy az idei nagyon száraz és csapadékmentes év látványosan lecsökkentette a Balaton vízszintjét, így itt, Almádiban a parti sétánynál is az iszapban álldogálva keresgették élelmüket a szárnyasok, lévén a köves, kiépített partot nem éri el a víz…

Rápillantottam a GPS-re, amely követi az edzésem a műholdak segítségével, és megállapítottam, 1,93 km-t mutatott 11 perc után. Azaz a Cooper-teszt 12 perc/ 2000 méteres szintjét, ami a minimum rendszeresen, aktívan futóknál, sikerült teljesíteni ma is.

Ezen a téren fejlődnöm kell, még mindig 10 km/h felett futok, ami ugyan jónak mondható, de hamar ki is meríti az oxigéntartalmát a vérnek és az izmok gyorsabb kifáradásához is vezet. Ahhoz a bizonyos tejsavas- laktát küszöb eléréséhez.

 

Lássuk a futótechnikát!

A futást laza sétával, nyújtással kezdjük, 2-3 perc lábemelés, lendítés, hajlítás, hogy melegedjenek és nyúljanak az izomkötegek, készüljenek a terhelésre. Oldalsó, felső karlendítés párszor, lábtámasz. Aztán MP3 bekapcsol, GPS indít, laza, könnyed futással kezdünk. Az első 2-300 méter egyhuzamban, majd pár lépés séta, aztán a következő szakasz, esetleg már nagyobb táv, majd pár lépés séta, aztán a következő etappal legalább 1,2- 1,3 km-ig eljutva. Ezt nevezem bemelegítő szakasznak, warm up. A kezdeti nyújtás, átmozgatás felkészíti a fejet (gondolkodásunkat, kikapcsoljuk magunkat a megelőző tevékenységből) , a testet a mozgásra,

 

Balatonakarattya öböl

Tisztában vagyok azzal, mert, hogy többször kísértek sporttársaim edzéseimre, hogy nem feltétlenül így edzenek mások. Bizony kaptam hideget, meleget, amikor megjegyezte egyikük, Ő ilyent még nem látott, hogy futás, lépés, futás, lépés és csak aztán lendülök bele.

 

Nem vagyunk egyformák, és annak ellenére, hogy én szakaszosan kezdek, ugyanúgy lefutom a távomat, élvezem a mozgást, a futást, fejlődik az izomzatom, a tüdőkapacitásom.

Nem belehalni kell az edzésbe, hanem végigvinni a kitűzött távot, célt és feltétlenül örömöt lelni benne!

 

A visszavezető visszaúton, a mólótól, beállítva az MP3-on kedvenc zenémet és egészen a kocsimig futottam. Visszanézve az edzés időeredményeit láttam, hogy ez a szakasz 11,4 km/h-val ment, ami elég lendületesnek mondható.

Sokszor segít a jó, ritmikus, dinamikus zene. Az edzés második szakaszában már érezhető adrenalin száguldása ez a szint legtöbbször 3-7 kilométer után jelentkezik, kinek-kinek edzettségi szintjétől függően.