Évek hosszú sora alatt sem lehet megszokni, ám elfogadni kénytelen az edzettségét megtartani akaró, hogy bizony a tavaszi versenyszezonra télen készülünk fel.
Annak minden árnyoldalával, sárban, esőben vagy éppen hóban, hidegben a szabadban futni, bringázni…kitartást igényel.
Egyik nap eső vagy éppen jeges hideg fogad kint, máskor pedig az ázott avarra friss hó esik, miben ugyan vidám dolog futni, de nem a legkedveltebb.
Vízhatlan felszereléssel könnyebb, de persze a cipő az át fog ázni, a hajad is csurom víz lesz, nem csak az izzadástól.
Ilyenkor nincs álló helyzetben történő bemelegítés, az utcán vagy parkban laza futólépéssel máris az edzésbe csöppenünk. A végén a nyújtást is hagyjuk otthonra, a kívűlről-belülről átázott ruházatunk a megállást követően percek alatt elkezd hűteni, hőt von el a testünktől, egyenes út a megfázáshoz.
Igyunk meg az edzés végeztével egy bögre forró tejet vagy teát, persze a zuhanyozást követően, s mielőbb nyújtsunk le, de már az otthon kellemes melegében.
Persze a hideg téli hónapoknak előnye is van. Például ha szaunázással is kiegészítjük az edzéstervet, megemeljük a vitaminadagunkat – C-Vitamint elsősorban – nagy eséllyel betegség nélkül érkezünk meg a tavaszba. Ráadásul felturbózott energiaszinttel. Aki hidegben, hóban, bizony sok esetben gyötrődve teszi bele lábaiba télen a kilométereket, az tavasszal igencsak jelentős akaraterővel és kitartással érkezik meg a szezonnyitó versenyekhez. Nagyon nem könnyű rávenni magunkat az ideálistól jelentősen eltérő körülmények mellett is edzeni…
A havas erdő valóban mesebeli hátteret ad a szabadtéri edzésekhez, s persze a kánikulai hőség sem akadályoz. Ezzel együtt azonban inkább laza, kocogó edzéseket és rövidebb időtartamúakat tartsunk hóesésben vagy szemerkélő esőben.
Léteznek már gumitalpú sportcipők is, mély, tapadásbiztos talppal, de csodák nincsenek, a fizika törvénye mindig az marad.. Figyeljünk a csúszásveszélyre, a hó alatt megbújó falevelek, sár igencsak csúszásveszélyes a műanyag futócipőkkel.