Megint egy évvel öregebb lettél és bölcsebb is talán- zúg a fülben az ismerős ünnepi dalszöveg. Futókörökben gyakori a születésnapon akkora távot futni, ahány éves az illető. Mondjuk az évek előrehaladtával ez egyre nagyobb kihívás lesz…így idővel ezt a hagyományt kicsit át kell alakítani.
A születésnap részben a mi saját létrejöttünk ünnepe, másrészt viszont a szüleinké, édesanyánké akinek köszönhetjük magát az életünket. Az, hogy milyen módon hasznosítjuk a lehetőséget, kizárólag rajtunk áll, legalább is egy életkor után már mindenképp. Az évforduló mindig visszatekintés az eddigiekre. Visszafelé nem, csakis előre van út a lábunk alatt, így a múltat – akármilyen volt is – kizárólag tapasztalásnak számíthatjuk be. Kizárólag a jelen pillanat s ebből eredően a jövő az, aminek alakítása a kezünkben van és persze a saját identitásunké. A saját magunk teste, szervezete, gondolatai, lépései azok, melyeket hatalmunkba áll befolyásolni.
A múlt elmúlt, nincs lehetőségünk visszautazni és kijavítani mondatokat, megváltoztatni cselekedeteinket. Akár fájdalmas a visszaemlékezés, akár szép, már a múlt része, többé nem tudunk a részese lenni. A gondolatainkkal adunk energiát tetteinknek, ezért olyanokat tápláljunk, amelyek többé, jobbá, egészségesebbé tesznek bennünket. A múltba visszavivő érzések és gondolatok energiarablók, s ezt az energiát amit a múltba küldünk elvesszük a jelentől s így a jövőnk is ingoványra fog épülni.
Mindig mi döntünk, a körülmények, a környezetünk személyei és tárgyai csak támpontok életünkben és nem meghatározók, hiszen mi döntünk mindig. Mi visszük vásárra a bőrünket, mi teszünk lépéseket az egészségünk megtartása irányába avagy annak rombolása felé.
Mindenki a saját szerencséje kovácsa és kovácsnője, anyánktól kapott életet megbecsülendő fenntartani, hisz sok év energiája amit kaptunk tőle. Azzal háláljuk meg ezt, hogy töretlenül védjük ezt a sérülékeny ám rendkívül okos biológiájú szövethalmazt. Boldog születésnapot!