Mindig az a jó, amit épp aktuálisan csinálsz. Amikor futsz, élvezettel szívod tele tüdődet levegővel és hálát adsz a sorsnak és persze magadnak is, hogy mindezt gond nélkül megteheted. Amikor nyeregbe pattansz és biciklizel, taposod a pedálokat, a sebesség mámorító érzése jár át. Amikor teremben edzel a súlyok tolása, emelése folytán idővel tónusossá válnak karjaid, lábad, erősödik hátizmod. Mindig épp az a jó, amit az adott pillanatban csinálsz.

Korántsem baj az, ha nem kötelezed el magadat egy sportág vagy mozgásforma irányába. A változatosság gyönyörködtet mondják és ez így is van. Amikor beleunsz az egyikbe akkor a másikat űzheted.

Azonban van egy,a melyik mégiscsak kiemelkedik. Na nem a sziklamászás, vagy HIT edzés esetleg a Spartathlon vagy az evezés. Ez bizony a futás. Tudod miért? Ehhez szükséges a legkevesebb eszköz. Egy jó, lábadra szabott futócipő és már mehetsz is. Csak kilépsz az otthonodból és már futhatsz is. Esik vagy a szél fúj, tél van vagy ősz? Teljesen mindegy. Futsz és kész.

Pokoli nehéz. Még hogy mindenki tud futni…na ugyan már! Járni azt igen, de futni nem! Futóizmok, core-tartóizmok, erőnlét, megfelelő súlytartomány, futótechnika. Mondhatnánk, hogy ezek nélkül is bárki futónak állhat. Aztán hamar abba is hagyja és mondjuk elmegy teniszezni. Vagy sakkozni tanul.

A futás IS fejben dől el. Az, hogy a testedet – és ebbe beleértve a testfelépítésedet és testösszetételedet is- olyan formába hozd – megfelelő étrenddel, táplálékkiegészítőkkel, folyadékpótlással – és meg is tartsd, ami alkalmassá tesz a rendszeres futásra. Ez nem olyan, mint a biciklizés! Ha abbahagyod, nem fejleszted magadat, ha elhanyagolod a testi-lelki egészségedet, a futás nem fog menni. Legfeljebb a séta. Persze az is jó. Ha nem tudsz futni, legfeljebb fogsz két botot – Nordic Walkingra gondolok – és sétálsz. Az is jó.

Na de futni, az kérem életművészet, életmódot kíván! Nem fog menni ha állandóan pacalt eszel meg hamburgert. Aztán a mentális erősség. Sok-sok tényező, amit el kell érned és persze karbantartanod a futáshoz. Miközben a kezdeti hetek, hónapok sőt évek kínkeserves edzésekkel telnek el, amíg elérsz egy olyan edzettségi szintre, ahol már valóban kikapcsolódás ez a sport. Addig viszont nap nap után fáj a torkod, szorít a mellkas, zihálva veszed a levegőt, hamar elfáradsz, fájni fog mindened. Önmagadon kell magadat keresztül rágnod és átformálni ahhoz, hogy egy másik ÉN-edhez elérj. A futó énedhez. De ez a cél!

Mit ad nekem a futás? A kitartás és fel-nem adás életérzését. A nehéz helyzetek elviselését és javítani azon amin tudok. Elfogadtatja azt, amin nem tudsz változtatni. Megértővé tesz mások iránt. Hisz mindenki elkezdte valahogy…mindenki átélte az izzadtságos edzések érzését. Kitisztítja a tudatot, mintha szél söpörné ki a rosszat és csak a jó marad. Összeszedetté tesz, hisz koncentrálnod kell. Rendszerességre nevel hiszen heti-évi sok alkalom, amikor futócipőt húzol.

Valami hihetetlen meditatív érzés amikor útra kelsz egy-egy edzésnapon. A teremedzések monotonitása a futópad szalagján szükséges rossz. Az igazi érzés azonban a természetbeli futás élménye. Amikor megriasztod lépteiddel az őzbakot, amikor mókusok ugrálnak át a fejed felett, amikor a fák-bokrok harsogó levélzöldje hirdeti az életet! A lábad visz előre. Amikor már könnyedén futsz fel dombokra, amikor már a járdaszegélyt is átugrod, na akkor kapod meg azt a valamit, amit a futás adni tud. Mindenkinek magának kell ezt az utat bejárni és felfedezni.

Megtanít értékelni azt amid van! Amit elértél, annak megtanít örülni. Az örömre való készséget is tanulni kell. Önmagad elfogadásán keresztül pedig másként tekintesz a többi emberre is.