Balatoni Életmód
A Balaton partján élni csodás adomány. Ezt akkor lehet leginkább érezni, ha előtte hosszú ideig városban, víztől távol éltél. A kitágult tér, a hatalmas vízfelület, a körülvevő hegyek látványa lenyűgöző. Panellakások után, aszfaltos terek, egymást érő házak helyett ez kitágult látóhatár. Tiszta levegő. Gyár legközelebb Székesfehérvár közelében működik, de annak még a nyoma sem ér el idáig.
Csillogó víztükör, a szinte naponta változó színek, ami a Balatoni képet mindig megújulóvá formálja. Soha nem lehet megunni.
Tágas, széles itt a tér. Utak, ösvények minden felé, szinte zsong a fejünk tőle, annyi irányba mehetünk. Gyalog, autóval, kerékpárral, futva, lóháton mindegy. Minderre van megoldás.
Balaton. Szeretem.
Nyár elején, május végén sokszor 20 fok feletti a tó vize, 21-22 foknál már bele is lehet menni és élvezni a víz adta élményt. Benne lenni, körülvesz. Közben nézem a hegyeket borító tömör lombú fákat, a szaharai meleget árasztó forró napsugarak felé fordítom arcom, miközben a lágy hullámok körülölelnek.
Aztán jön június- július-augusztus, nyüzsgő, pezsgő élet a vízben, a parton, a sétányokon, a szökőkutaknál, a büféknél. Mosoly és remény az arcokon, az élmények, a látvány simítja az vonásokat, teszi lággyá a tekinteteket, és egyben jelenti a Balatoni Élményt, a Balaton-i életmódot.
Igen, egyet jelent a szó a nyárral, a pihenéssel, a túrázással, a sporttal, a fesztiválokkal, a szórakozással, élményekkel.
Most, hogy október végén járunk, csak halványult a tó ragyogása, de vonzása most is meg van, csak átalakul, formálódik. Viszonyul a helyzethez, a bezárt strandokhoz, az összepakolt székekhez, a lebontott sátrakhoz, a lelakatolt nyaralókhoz.
Átalakul a Balaton. Őszivé, télivé, sejtelmessé, nyugodttá.
Jönnek az idősek, az őszi napfényben lassan botorkálók, a hátizsákos kirándulók. Visszaveszik a tereket, utcákat a lakók, a helyiek, befelé fordulunk.
Most újra miénk itt a tér.
Szüreti mulatság, szüretek váltják egymást az őszi lakodalmakkal, tökfesztiválra készülünk, disznótorosra, amolyan kis kávézóba esténként beülős hangulatokra.
Viharos szelek fújnak, már lesni kell, mikor csitul annyira, hogy merjen az ember fia-lánya bringára ülni és tekerni. Marad sportként a futás, a mi lassan át fog váltani teremsportra, a korai sötét, hűvös, esős ősz, majd a tél miatt.
De ez is a Balaton. Aki itt él, minden nap érzi a vízpára járta könnyed, tiszta levegőt. A néha tükörsima, máskor meg fodrozódó vizet.
Szép ez a világ itt. Festeni nem lehet szebbet, ezt látni kell és óvni. Félteni, és megmutatni, sokszor még önmagunknak is. Senki ne mondja, hogy ez csak egy víz! Senki ne gondolja, ez is csak egy táj, olyan, mint bárhol máshol. Senki ne higgye, hogy ez a hely csak munka, gyötrelem, kínlódás. Van rosszabb.
Hiszem, hogy sokan vagyunk, akik tenni fogunk ezért a tájért, a Balatonért, a Balatoni Életmódért!
No Comments Yet