A Vértes hegység lábánál, Fejér és Komárom-Esztergom megye határán, Móron zajlott az Ezerjó futóverseny, több kategóriában. Ragyogó napsütés, talán túlságosan is meleg időjárás fogad, élénken fújó szél, ami a hűtéshez jól jött. A futás útvonala dimbes-dombos tájon, a szőlődűlők útjain haladt.
Félmaratoni, 10 kilis és 5 kilométeres táv a tét, a szokásos „tízest” választom.
Érdemes a versenyt megelőző nap érkezni a helyszínre, sokan meg is fogadták ezt a tanácsot, jónéhány sporttárssal találkoztam megelőző nap a kastély-parkban a kísérő rendezvény egyik koncertjén. Persze egy jó pohár ezerjó társaságában….
Ha időben érkezünk a helyszínre, a mentális ráhangolódás mellett a fizikai is megtörténik, lehetőségünk van így térképpel a kézben végigjárni a futóútvonalat, a verseny napján már ismerősen hat a táj és az emelkedők sem tudnak meglepetés okozni. Jó érzés volt segíteni a verseny napján a helyismerettel nem rendelkező futótársat, a kérdésekre tudtam válaszolni, még hányszor kell felfutni dombra? 🙂
Városon belül, már aszfalton futva, de ez is egy emelkedős szakasz
A meleg sosem jó futáskor, gyakori, hogy késő délelőtt vagy éppen délben indítják a versenyeket. A legfontosabb ilyenkor a hidratálás, amit már kora reggel és a versenyt megelőző napokban kell megoldanod. A 10 vagy a 21 kilométeren érdemes kisebb palackban folyadékot magaddal vinni, kézben vagy övre csatolva, amibe a vízbe cukor mellé sót is tegyél! Nagyon sok ájulásos rosszullét elkerülhető így. Az izzadással sókat is veszítünk, amit pótolni kell. A kiszáradást a fokozott izzadás mellett a hőmérséklet és a páratartalom is befolyásolja, eső utáni meleg napon ez méginkább érződik.
Az útvonal a városközpontból, bemelegítő másfél-két kilométer az utcákon, majd elindulunk felfelé, még mindig aszfalton, de már a kiskertek között. A terep emelkedik, majd földes útban folytatódik, mi pedig magaslati levegőn folytatjuk a futást, most már egyenletesen véve a levegőt, beállva egy dinamikus, de nem túl gyors tempóra. Ez a verseny első harmada, itt beállhatsz egy olyan futó mögé-mellé, aki a te tempódban fut, akárcsak a maratoni távokon a lufis iramfutók.
Aztán egy meredek kaptató következik, gazellaként szökellve rajta felfelé, majd egy balkanyar és ismét felfelé tartunk, egyre magasabban járunk! Alattunk mélyen a város, előttünk emelkedik a Vértes, hihetetlen szép és megkapó látvány és Te futsz!
Igen, az hiszem, a látványelemek sokat segítenek verseny közben, tekinteted a tájon pihenteted, így szinte észrevétlen mennek talpad alatt a kilométerek. Felérünk az újabb domb tetejére, aztán meredek lejtőn elérjük a szőlődűlő alsó útjára, ahol közben érkeznek jobbról a félmaratoni távot futók. Most már sík szakaszon haladunk, erőlködés nélkül.
Dombra felfelé koncentráld a figyelmed, kissé előredőlve, rövidebbeket lépve, lassabb tempóban fuss, felérve nyugtasd meg a pulzusod, lazítsd el az izmaidat. A sík szakaszokat használd a tempósabb futásra.
Frissítőállomás következik, nagyjából a táv felénél járunk, gyorsan izotóniás italt kortyolunk, a hőség miatt ne hagyd ezt ki! Szőlőcukor és egy kevés folyadék meg fogja hozni a hatást. Alapja lesz a következő szakaszod teljesítményének.
Frissíts verseny közben!
Aztán visszaállva a futók közé, ismét felvesszük a tempót, enyhe emelkedőn haladunk tovább. Szerencsére minden kereszteződésben irányítják a forgalmat, zavartalanul futunk át és biztonságban, csak a futásra kell figyelned. A központban, templom előtt elhaladva megint csak emelkedős utca következik, ez már a sokadik.
A felkészülések a terepadottságokat figyelembe véve, éppen azt a célt szolgálják, hogy elő tudd hozni magadból a korábbi tapasztalataidat és alkalmazd a versenyen. Alkalmi futótársammal futottunk immár a hetedik kilométer felé, ahol ismét terep, földút várt bennünket, és a futótáv legmagasabb emelkedésére kellett feljutni.
Ereszkedve a köveken, óvatosan, tartva a gyorsuló tempót, tudva, hogy már csak 2 kilométer a hátralevő szakasz, fejben már a befutásra gondolunk. Az aszfalt nyomja a meleget, bár a tíz kilométer még az a táv, amit egy frissítéssel meg tudsz oldani, ha még egyszer ennyit kellene futni, már szükséges a hidratáció megőrzése miatt a menet közbeni vízpótlásra is.
Már hallani a befutónál a zenét, irányítanak a célkapu felé a szervezők és a farteledzéseken megszokott gyors sprintes tempóval teszed meg az utolsó pár száz métert.
A célba érés mindig fantasztikus élmény. Általában ezen a távon fáradtságérzés nincs, nyújtani persze kell! Az emléklap vagy befutóérem átvétele után, mielőbb igyál meg pár pohár vizet, egyél 30 percen beül szénhidrátot, hogy a szervezeted mielőbb megkezdje a regenerálódást a terhelés után.
Érdemes kreatin vagy fehérjeporból készült ital innod, szintén 30 percben belül, ez pedig segíti az izmok újraépülését, elkerülhető az izomláz, kisebb mikrosérülésekkel szemben is hatékony.
Összességében elmondható, nagyon nagy élmény volt ez a verseny, hosszú a tíz kilométer terepen, még ha földes-murvás emelkedős viszonylag könnyűnek számít is. Az aszfaltos szakaszok a híres Ezerjóval teli, tradícionális pincék előtt elhaladva szintén felejthetetlenné tették. Különlegesnek érzem, a kombinálás a tereppel és a városi futással jó ötlet, és senki se gondolja, hogy készületlenül könnyedén letudható volna. Azért jól jött a számtalan dombrafutásos edzés, a hosszútávok állóképességnövelése. Jövőre újramegyünk!
No Comments Yet