A szerencsések homokos tengerparti élményeiket bővíthetik a part-menti, homokban való futással, ami meglepően erőt igénylőnek bizonyul. A mély talaj, legyen az homok vagy apró kavics, marasztalja a lábat és hiányolhatjuk az aszfaltos, kemény talajos vagy futópados szilárd alátámasztást a lábunk alól. Még rendszeresen futók közül is akad, akik kerülik a homokban való futást, mivel a terepfutáshoz közelebb áll, jobban koncentrálnunk szükséges a talajfogásra. S persze akik kevésbé bátrak, boka- és térdsérüléstől, ficamtól tartanak ebben a puha közegben való kocogáskor. Tény, akinek lazábbak az ínszalagjai, azok számára nem javasolt sem a terepfutás sem pedig a homokban, az egészségesek számára fokozatos hozzászoktatással, edzésről edzésre való lassú hozzászoktatással ajánlott.
A futó vagy kocogó lépések mindegyike az elrugaszkodás fázisában belesüllyed a laza talajba, így az elemelkedés-repülő fázis létrehozása sok erőt kíván. Közben pedig egyidejűleg mind a térdünk, mind pedig a bokáink erőteljesen dolgoznak, az ínszalagok, izmok fokozottabb igénybe vétele miatt. Mindezekkel együtt bátran próbáljuk ki magunkat ebben a futóközegben is, nagyon jót fog tenni és kellően edzi lábunkat ez a fajta, a megszokott merevebb talajtól való eltérés használata.
A mezítlábas futást is próbáljuk ki, persze a kagylók, kavicsok éles szélei okozta vágási sérüléseket jó lenne elkerülni. Emiatt ajánlott legalább egy jól lábra rögzíthető saruban futni a tengerparti közegben. Homokos talajt a szőlőhegyek, szabadidős kiskertek környékén is találunk, az Alföldön idehaza is gyakorta futhatunk porosabb, mélyebb talajon. Hozzászokást igényel a folyton ide-oda csúszkálást megszokni, a többlet erőkifejtéshez hozzáedződni, ám a hétköznapi életben is jól hasznosuló edzettséget kapunk általa. A mély talajon, de legalább is terepen való futóedzések megerősítik és meg is nyújtják, rugalmasabbá teszik a boka-térd-csípő izmait, ínszalagjait így a megszokott életünkben is előnyöket kovácsolunk ily módon. Jobban elviseljük és nagyobb tűrőképességgel fogjuk bírni akár a jeges úton való megcsúszást, a lépcsőzéseket, a hirtelen kavicsra, kőre lépéseket.
A terepen futást mindig lassabban végezzük a megszokott tempónál, és a gödrökre, egyenetlenségekre való előre-figyeléssel. Itt igyekezni kell nem elkalandozni a figyelmünkkel, előrefelé-irányítva tekintetünket. A pihenés, kikapcsolódás manapság gyakorta aktívan telik, miért is ne lehetne feltöltődni kis izomlázzal, kitisztult tüdővel? Akár hegyekbe utazunk akár tengerpartra, a futócipőt érdemes bedobni a holmik közé 🙂