A célkapu vonzása – mondják a sportolók az utolsó pár száz méteren a versenyek végén. Itt dől el, mennyire készültél fel a megmérettetésre, mennyivel vagy jobb avagy kevésbé jobb korábbi önmagadnál. Mivel a sikereink árnyékában és vonzásában élünk.

Sem a kitartás sem az okosság nem segít, sokkal inkább a változásokhoz való alkalmazkodás – mondta sok évvel ezelőtt Charles Darwin, s lám, nagyon is igaza van ebben! Aki a változásokhoz a legrugalmasabban tud hozzáállni, az éri el a célt. Az edzéseken fizikailag, szellemileg és lelkileg igyekszünk túlszárnyalni előző napi önmagunkat. A tréningek célzottan fejlesztik az általunk űzött sportág izomzatát, a hozzá tartozó szellemi és lelki erőinket.

Mi van akkor, amikor korábbi sikereink, eredményeink vonzása húzza fel nap mint nap a sportcipőt a lábunkra s nem a valóság? A szokások kialakítása hosszú időbe telik s legalább annyira hosszú az út módosítani azokat. A begyakorolt tetteink szokássá érnek, a szokások pedig jellemmé kövülnek, annyira, hogy változtatni rajtuk vagy lehetetlen vagy nagyon sok munkába telik. az elgondolásaink és cselekvéseink között ott egy méretes szakadék.

Mire felismerünk egy megkövült szokást és felismerjük, azt is, hogy az már nem szolgál bennünket, sőt hátráltat, szóval el kell hagynunk vagy legalább változtatni rajta, nos addigra sok izzadtságcsepp lefolyik rólunk.

Az izzadtságcseppjeink mindenkori valós önmagunkért csepegjenek homlokunkról

Azt, hogy mi szolgálja leginkább a test-szellem-lélek hármasát, az ösztöneink mutatják meg számunkra

Életciklusunk előrehaladtával már nem szolgál bennünket számos korábbi berögzült cselekvés, akár a hétköznapokban akár a sportban. Testünk jelzései mindig útmutatók számunkra. Hiába a korábbi dobogós helyezés, ha mára harmadával megnőtt az időeredményünk. Hiába van meg lelkünkben s érzéseinkben korábbi sikereink varázslatos érzése és a siker élménye, ha ugyanazon cselekvés mára nem hozza meg azt a célt. Zsigerelhetjük magunkat, ám valószínűleg idővel el kell fogadnunk vagy másik sportágat edzésként vagy befogadni lelkünkbe a lassabb tempókat, rövidebb távokat.

Korábban félmaratont futottál? Nagyszerű, most érezd ugyanezt a 10 kilométernél vagy a sétánál is. Nem kedvelted korábban a bringázást? Tedd ki a szobakerékpárt az erkélyre vagy teraszra és tekerj egy órát a kedvenc filmed nézése közben. Súlyzós edzéseket végeztél évekig? Nagyszerű élmény 30 perc step azaz lépés-aerobik, elképesztő számú lépéssel az edzésen!

Találjunk rá minden életkorban a számunkra legmegfelelőbb mozgásra, legyen ez a akár egy egyszerű séta vagy túrázás

Hozzáállásunk a kulcs legtöbbször, a tények mint tudjuk, makacs dolgok s nem fognak attól változni, ha mi kesergünk. Igyekezzünk rátalálni életszakaszunkhoz igazítva szenvedélyünket, s nem szomorúan, hanem boldogan visszagondolva korábbi célba-éréseinkre.

Lehet a hozzáállásunk ez is: nagyszerű, hogy akkor képes voltam rá, boldog vagyok hogy nézhetem a képeket, a kupákat, az érmeket. Boldoggá tesz, hogy ma is mozgok, hogy végre túrázhatok a hegyekben – korábban erre nem volt időm.

Hatalmas, 2000 méter fölé nyúló hegycsúccsal a Schneeberg Ausztriában, kitűnő túracélpont lehet

A sikereinknek ne az árnyékában éljünk, hanem sütkérezzünk azok erejében, hiszen az akkori önmagunk érte el azt! A múlt ugyan már nem létezik, kiúszott a látómezőnkből, ám az érzései bennünk maradnak örökre. Ma is abból dolgozunk, hisz az izomzat nem felejt, a szellemi kitartást az edzések hosszú és gyötrelmes órái alatt szereztük meg, ami ma is segít bennünket hétköznapi döntéseinkben. Így folyik a múlt bele a jelenbe s innét a jövőnkbe.