Végre itt a nyár és meleg az idő…nyeregbe, irány a bringaút! Így kerek a világ, két keréken.

De persze célzottan, hiszen alig két hét és a Hortobágyon lehet bizonyítani, nem csak futás lesz, de tekerés is, itt az ideje bicajos edzésekkel is készülni.

Mi sem jobb lehetőség erre egy bringa-kör, akarom mondani Balaton kiskör, csak úgy lazán a Balaton keleti öblében, induljunk hát!

 

 

 

 

Nos, merre is induljunk? Északra vagy délre? Lássuk csak a széladatokat, ez majd segít a döntésben. Mi kell Neked? Szélerősség és szélcsatorna adat. Az előbbiből tudod eldönteni, hogy képes vagy-e megtekerni? Szélmenő vagy, mi a Te szinted? Én úgy 25 km/óráig vállalom, azon felül már csak kínlódás. A szélcsatorna-adatból pedig megtudhatod, hol és milyen irányból várhatod azt a bizonyos max. 25 km/órás szelet, amivel még elbírsz. Egy pillantás az adatokra és jól látszott, szokásos északi szelünk lesz és a Bakony felől fúj, szokásos Tihany-cső és Alsóőrs szélcsatornával számolhatsz és egy pedig elhúz Fűzfőtől Világos felé.

Így már könnyű a döntés, az északi part irányába fogok menni, így egészen Tihanyig oldal-és hátszél kísér és majd a sík déli parton lesz szembe szél, de ott már nem a vízparton haladsz így jobban fognak érvényesülni a tereptárgyak szélárnyékot adó szerepük.

A KTM Ultra Fire MTB menetkész, itt az ideje egy zúzósabb távon tesztelnem a vasparipát. Ragyogó napsütés kora reggel, 13 C fok, és a szél. Technikai oldalról: nyári kerékpáros mez, kerékpáros trikó, aminek hátsó zsebébe minden szükségeset elhelyezhetsz: iratok, pénz, világítás, müzliszeletek..GPS beállítva, fejre sisak, lábra SPD klipszes cipő és már úton is vagyunk!

KTM szezonnyitás

Balatonfűzfőnél értem el a Bringa-utat, s a futáshoz szokott lábamnak bizony szoknia kellett a tekerést, de a fájó Achilles-ínnek a pedálozás kíméletet adott. Baloldalhoz szokottságom (bal oldalon futunk, szembe a forgalommal!) megtréfált, a KTM-el is balra soroltam be, majd persze vissza jobbra. A bicaj már jármű, jobb oldalon a helyed..:-)

Aztán lendület és nem lassítunk Balatonalmádiig. A városban figyelmesen hajtottam át, kerülgettem a korai futókat, miközben egy másik KTM jelent meg mögöttem és tempósan el is húzott Füred felé.

De amúgy csend volt, gyér forgalom, saját tempóban lehetett hajtani. Az útvonal jó megválasztását jelentette, hogy szinte teljes hátszéllel tekerhettem, ki is használtam, a GPS a sík szakaszokon közel 40 km/h-át mutatott 🙂

A Csopak-Balatonfüred hosszan elnyúló kaptatója megtévesztő, nem olyan könnyed, mint hinnéd…Az út mellett legelő szürke-marhákra nézve bizony eszembe jutott: biztosan Hortobágyig kell mennem, hogy lássam őket? Na persze, hogy igen? Ki nem hagynák egy bringázást át a pusztán 🙂

 Füredre érve még csak alig egy órányi tekerést mutatott a számlálóm, így meg is céloztam a 9:30-as kompot Tihany-révnél. Igen, de Füreden keresztülhajtani még ezen a korai órán is óvatosságot igényel, a Borcsa-vendéglőnél elért Tagore-sétányon már csak lépésben lehetett tekerni. A város határánál aztán újabb akadályok a bringaúton, jobb és baloldalon egyaránt futó sportolók. Na persze, aki a jobb oldalon, fülessel a fülében futott, nemigen vette észre a hátulról nagy sebességgel közeledő bicajost…Te pedig találd ki, ha észrevesz ijedtében jobbra avagy balra fog lépni? Na igen, ezért kell a bal oldalon futnod! Szemben  a forgalommal, így Te is és a bringás is időben észreveszitek egymást. 🙂

Gyors számolás, húsz perc a komp indulásáig és időközben alig 20 km/h-ás tempóra lassulás, nos ideje lesz belehúzni. A Continental Race King gumik tiszteletet parancsoló surrogással reagáltak a tempónövelésre, élmény volt hallgatni! 🙂

Tihany-félsziget, balról a Balaton széltől hullámveréses vízfelszíne, jobbról a hegyoldal, pompás kaland ez! Kirándulók mellett tekertem el, ahol egy kisgyerek meglepve fordult a közeledő bringás (én volnék) felé: mi ez a hang, vonat jön? Jé, ez egy bicaj! 🙂

Javaslat: a nyári szezonban ajánlott a fürdőruha, így csak meg kell állnod például Tihanyban a Gödrösnél és már csobbanhatsz is a hűs habokban!

Kompra várva

Tihany-rév, kompkikötő, komp, ami épp kihúzott a kikötőből…sebaj, jegyvásárlás, ahol elmondják (ja 2013-ban 850.-Ft a személy és bicajos jegy) most már folyamatos a menetrend amit a forgalomhoz igazítanak.

S valóban, ugyan kifelé ment az egyik, de már közeledett is a túlpartól a másik komp. Így alig pár perc és már úton is voltam Szántód, azaz a déli part felé. Nos átérve egy kis kaland vár ránk, ugyanis a révtől kiérve valahogy elvesztek a bringaút jelzései. Egy biztos, balra fordulunk és amíg a Balaton baloldalunkon van és mi nyílegyenesen vele párhuzamosan hajtunk, bizonyára Siófok felé tartunk..

Más támpont nemigen lesz, mindig találkozom bicajosokkal akik keresgetik az utat, mondom, csak előre és előbb-utóbb Siófokra érsz 🙂

Zamárdi, Széplak, majd végre Siófok, előtte végtelennek tűnő egyenes utcák, soha el nem jövő utolsó házzal, messzeségbe vesző utcavéggel..Most már érzem, amit régóta nem, kopnak rendesen a térdporcaim, ja és így az ötvenedik kilométer táján már azért érzem, van izom a combomban. Felüdülés a Sió-csatorna előtti körforgalom látványa, még pár méter és meg is állok egy út-menti boltocskánál. Az eddigi megállás nélküli tekerés jutalma két müzli szelet és egy tejeskávé 🙂

A városon áthajtva egyre több irányból érződik a készülő ebéd illata, sejtem, délidő felé járunk..Első dombocskám következik Világos előtt az a szép kis emelkedő a vasúti átjárónál…

Meg sem kottyan a KTM-nek, de 1/1-es áttéten tekerem az utolsó 15 métert…:-) Nem emelkedik az eleje, igazi társ ahhoz, hogy a Te tudásod mellé adja a maga technikai tudását, a kettő együtt legyőzhetetlen páros!

Egy pillantás a löszfal tetejéről a Balatonra, a vízcsapnál felfrissülés és palack feltöltése majd egy utolsó lendület a hátralévő 24 kilométerhez. Az északi parti szél- és vízzúgást felváltotta a csend, hiszen itt már távolból szemléled a vizet. Annál inkább érződött a nap ereje, nem ártott volna némi napvédőt használni 🙂

Akarattyánál aztán újabb emelkedőn bizonyított a MTB, csak az izomerőn múlott a sebesség, a bicajon nem..

Ez már hazai terep, futóedzések helyszíne, szokatlan is gördülni ott, ahol futni szokás…majd még egy harmadik kaptató Fűzfő után Litérig, épp a szélalagútba tekerve…nincs mit tenni, túl kell élni, de itt már csak 14 km/h a tempó…

 

Végeredmény: közel 89 kilométer tekerés 4 óra 34 perc ami bizony a korábbi 4 óra 12 perchez képest rosszabb, dehát így kerek a világ, edzés volt ez a javából, jöhet a futás! 🙂