Két hét van hátra a Pusztatlonig, ideje készülni a versenyre. Ugyan még némi vizsgarész hátra van, azért a szellemi felfrissülést lassan felváltja a testi, ép testben van csak ép lélek, igaz? 🙂

A múlt heti igencsak szerény egynapos edzéshét után, félve a visszafejlődéstől is, ismét belevetettem magam, na nem a hűsítő habokba, csak az edzésekbe. Kezdetnek egy kis Hot Iron I. jöhet? Hát persze!

Hatvan percnyi súlyokkal végzett edzés, fűszerezve egy kis állóképesség gyakorlattal úgy mint, statikus alkartámaszos hasprés, némi felülés, ja és a legfontosabb: a rúd és a két végén a súlytárcsák. Kitörések, felhúzások, evezés, állig húzod? Micsoda kifejezések! Na igen, lassan egy év lesz a hátam mögött, vagyis a karjaimba és a lábamba, mióta erre az edzéstípusra járok, ám két hét kihagyás megdöbbentő visszaesést mutatott.

Na nem az állóképességben, de a súlyokkal végzett gyakorlatok ismétlésszámában igen! Ezért is mondom, ha már a sportot választod életmódnak, az legyen valóban életmód, azaz amíg csak élsz, legyen a mindennapjaid része. Ez nem a kerékpározás megtanult tudása és soha el nem felejtése, szóval a sportban különösen igaz, a gyakorlat teszi a mestert.

Azért igyekeztem helytállni az edzésen és kihasználva, hogy bemelegedtek az izmaim, crossedzésként futócipőre cseréltem a teremcipőt és már indultam is a szabadba: irány a terep!

Elvégre itt az ideje terepedzést végezni, így hát a város határában levő puszta felé vettem az irányt. A rét szélén megálltam, kerestem az utat…hát nem volt! Benőtte a fű…nem volt választás, a Hortobágyon sem lesz másként, irány a lekaszált rét.

Egyik lépés a másik után, egyik fűcsomó a másik után, hát bizony kellett ide Fall Out Boy Phoenix dinamikája:

Emelkedős terep, de nem aszfalt, a göröngyös talajon kerestem a lábamnak a fix pontokat, ami a füves, köves talajt jelentette. Így lesz ez a pusztán is…nincs más itt, csak a futás, pusztán futás!

Macklemore: Can not hold us, az új kedvenc, hogy tetszik?

 

Felettem viharfelhők, vagy 25 km/órás szél, emelkedő micsoda kihívás! Jótékonyan hűsít az időnként szemerkélő eső, miközben a látómezőmben végig a Balaton kísér és a várost körülölelő hegyoldal, felemelő élmény, csak közben futni kell…

A kihagyott edzéshetek és az újból, de hirtelen nagy terheléssel elkezdett sport sérülést hozott, begyulladt az Achilles-ínem. Ez a tartószalagod a boka hátsó felén, nagyon komoly terhelésnek van kitéve, főleg az aszfaltos futások miatt. Tipikus sportsérülés a boka vagy térdszalag és ín sérülése, nem valami kellemes érzés, rendesen fáj, húzódik…Persze a sportoló együtt él az apró-cseprő fájdalmakkal, de oda kell figyelni, nehogy hosszan tartó kényszerpihenő legyen a vége.

Időközben már túl voltam a négy kilométeres futótávon és a kezdeti igencsak meglepően lassú 8 km/órás tempót sikerült a 10 közelébe feltornázni, így a 6 kilométer közel 35 perces szintideje jónak mondható terepen. Lassan a fájdalommal sem törődtem, folyamatos zsibbadás vette át a szúró fájdalom helyét és végre eljött az a pillanat, amikor már magabiztosan futottam a fűcsomókon. Mindehhez hozzájárult a kitűnő Adidas terepcipő, amely tökéletes talajfogással segítette lépteimet, esélyt sem adva bokámnak a mozdulásra biztos tartást adva sérült ínszalagomnak.

Jól jött Linda ütemes zenéje, hiszen a terepen nem a sebesség már a cél, hanem maga a futás.

Nincs út? Nem számít, a lábad mindig kéznél van, bármerre elindulhatsz, mindenfelé vezet út. Nem kell kitaposott ösvény, lépj csak bátran le az útról, offroad! Magad vagy önmagad legnagyobb segítsége, saját-súlyos edzés ez a javából, nincs segítség, csak Te magad, de nem is kell más! Ott van Benned minden, amire szükséged van, Te vagy önmagad számára a legjobb, legbiztosabb támasz. Hidd el, mindig csak annyi akadály, nehézség van előtted, amivel még elbírsz saját erőből, önmagad is!

Ha azt hiszed, túl nehéz az előtted álló feladat, kételkedj, mert mindig csak annyit kapsz, amivel Te magad elbírsz, szóval ha nehéznek, leküzdhetetlennek érzel valamit, az rossz gondolkodás, önmagad lebecsülése miatt van! Ha ott vagy a terepen és úgy érzed, nem bírsz a göröngyös talajon futni, kételkedj, mert ha ott vagy, akkor már biztosan képes vagy megoldani az előtted álló feladatot, hiszen azért vagy ott, mert valahol belül hiszed…

Két hét felkészülés, és irány a Puszta…Délibábos Hortobágy, semmi más, pusztán futás, pusztánfutás! 🙂