28. Telekom Vivicittá Városvédő futás Budapest, Margitsziget 2013.

Futás és sport, sportos életmód, mennyi mindent jelentenek e szavak. Tíz kilométer. Nem sok, a félmaratonhoz vagy éppen a maratonhoz mérten. Önmagadhoz mérd, a saját lehetőségeidhez, a saját szintedhez, így már másként mutat, ugye?

A sikeres futóversenyen, a célkapu alatt való áthaladásban minden benne van. Az elmúlt hónapok minden lépése, amit a cél felé tettél. A hideg téli hónapok dermesztő délutánjain megtett edzések, a jeges úton való csúszkálás. De benne van az első, nem futópadon megtett méterek sikertelensége is, amikor villanyoszloptól villanyoszlopig ment egyhuzamban a futás, alig 50-60 méter…Aztán az első eredmények, amikor már túl vagy az első, megállás nélkül lefutott 2-3 kilométeren. Aztán a visszaesések, a nem megy, nem sikerül érzés, aztán az újból és újból felállás. Emlékszel a holtpontokra? Amikor keresni kellett valamit, egy apróságot, ami tovább vitt, ami megadta azt a pluszt, amivel mégsem adtat fel, pedig könnyebb lett volna…

Öt hónappal ezelőtt a 6. BSI Siófok Balaton Maraton Hatodmaraton távját teljesítettem novemberben, csípős hidegben, életem első hivatalos versenyén. 7 kilométer, vagyis 7032 méter és a 30. helyen értem célba, elsőre…nem tudom hogyan sikerült..talán az a bizonyos versenyszellem, amit a mostani 10 kilométeres távon otthon kellett hagynom..

Szép fejlődés. Öt hónap és 3 kilométer. Novemberben 5 kilométert tudtam megállás nélkül futni és a 7 kilométeres távra neveztem be, emeltem a mércét..A Vivicittán 7 kilométert tudtam biztosan és a 10 kilométeres távon indultam, volt önbizalmam, vagy inkább vakmerőség….

Az utolsó hetek felkészülése ment a legrosszabbul…mentálisan nem ment, így aztán fizikailag sem. Majd letettem az akarom és a kell belső kényszerét, a fiókba tettem a versenyszellemem és mentem a versenyre futni…egyszerűen csak futni….és győztem…Legyőztem a kisembert, végigfutottam a versenyt a több ezer másikkal együtt.

Nézzük, milyen az alig öt éve sportolni kezdett ember  szemével a futóverseny 10 kilométeres távja.

A verseny  napjára záporokat és erős szelet jósoltak, ehhez képest már a hajnali ragyogó napsütésből lehetett sejteni, meleg napunk lesz. Hosszú-szárú futónadrág kizárva, de a szélálló dzsekit magamra vettem. Hamar kiderült, ez sem fog kelleni. Sőt, mire a rajtzónába beállítottak sokad magammal együtt -több, mint 3000-en indultak a Vivicitta 10 kilométeres távján – már tudtam, csak a meleg ami van, vagyis a verseny sikere kizárólag a folyadékháztartáson múlik majd.

A verseny izgalma miatt enni nem igazán tudtam, de mivel kell az energia, ezért pár banánt és müzliszeletet legyűrtem, és bíztam az egész hetes következetes étkezés sikerében, ami be is vált 🙂

A rajt előtti fél órában egy elektrolitos ital ittam, ami több, mint egyszerű víz, majd egy energiazselét, ezt a cukros, de folyékony szert betettem a futópólóm zsebébe, aztán bemelegítés, GPS bekapcsol, majd rajt!

Az első szakasz a Margitszigeten volt, ami viszonylag gyorsan és egyszerűen letudható, de várható volt, hogy a tömeg miatt nem lehet jó tempóban futni, de ez később aranyat ért….:-)

Az első vizes frissítő pont még a Szigeten volt így nem vettem igénybe, ám a harmadik kilométer felé haladva jól érződött, a meleg lesz a legnagyobb kihívás a versenyen.

Az Árpád-híd kaptatója a tömeg miatt kocogással volt letudható, majd a hídtól a Pesti rakpart felé haladó szakasz következett. Igyekeztem szándékosan lassan futni, így kerestem magamnak tigriseket, akiknek a nyomába léphettem. Elsőként egy fehér-pólós fiatalember volt a tigrisem, majd egy lila szerelésben futó lány, de mindegyikük a szükségesnél lassabb tempót diktált, így kerestem magamnak egy harmadikat, akit végül a befutóig követtem, a nyomába léptem…:-). Futótársam a 60-es éveiben jár, mintha nagyapa és unokája futna egymás mellett. Generációk, úgy nézhettünk ki egymás mellett..Később beszélgetve alkalmi sporttársammal elmondta, sok maraton van már mögötte, de a futás kedvéért még néha egy-egy tíz kilométeres távot teljesít, csak úgy a sport kedvéért…

A meleg a hetedik kilométernél jelezte számomra, hogy valamit sürgősen tenni kell, mert hiába voltam fizikailag kitűnő állapotban, éreztem, hogy kifogy a glükóz a véremből és az izmaimhoz nyúl hamarosan a szervezetem. Ez pedig nem lett volna jó, hiszen amatőr futó rövid ideig képes az anaerob küszöb felett sportolni. Így az energiazselét vetettem be, amiből az első adag az orromba és a ruhámra ment, de szerencsére a gyomromba és a véráramba is jutott 🙂 Ez életmentő volt, amit a hetedik kilométer táján kapott  frissítő víz felhígított, mert a zselé émelyítően édes volt. A szer szinte azonnal hatott, miközben a fordítótáv megváltó zászlórúdját figyeltem.

Alkalmi futótársam kitartóan tartotta a tempót, ami számomra elképesztő lassúnak hatott az edzéseken megszokotthoz a 11-12 km/h-hoz képest, ám a célba-érés után a GPS adatait végignézve láttam, bizony végig a 10.4-10,6 körüli tempót tartottuk…nem volt ez lassú..:-)

A Margit-hídra felkaptatva már a befutó 2,5 kilométere következett, biztattam magam, innét már meg kell lennie…Amúgy is doppingol a tömeg, ami végig kísérte a futás útvonalát, a zene, ami az alkalmi színpadokról, utcasarkokon felállított dobokról szólt. Nem hittem volna, ennyire hatni fog, de igen! A hídon egy édesanya ért mellém, aki babakocsit tolt maga előtt, miközben Ő futotta a Vivicitta 10 kilométeres távját! A gyermek pedig mozgássérült volt…na több se kellett nekem, ezek után a teljesítés kötelező!

A hídról láttam, még nagyon sokan futnak a hátam mögötti útvonalon, pedig azt gondoltam, már mindenki megelőzött..hát nem…A sziget utolsó másfél kilométeres szakasza következett, de még itt sem mertem gyorsítani és sprintelni, a biztos beérést választottam alkalmi futótársammal..de így is 11 km/h fölé gyorsítottunk a célszakaszra és bizony volt erőnk mosolyogni a befutó fényképhez! 🙂

A célba-érés után, amint megálltam éreztem a lábaimban levő 10 kilométert, majd a kötelező levezető protokoll után, már az átöltöző sátorban gondoltam végig, mi is van mögöttem…volt miért könnyeket ejteni..

 

Nehéz leírni, miért is ad az életed minden területére kimeríthetetlen kitartást egy-egy futóverseny sikeres teljesítése, de meg fogod Te is érezni..A lehetetlen nem létezik, már tudod Te is!

Siker elkönyvelve, pár nap pihenő, de az edzések folytatódnak tovább, szinten tartunk és jöhet a következő verseny, igaz?