A távolság nem nagy, alig harminc kilométer, az edzésidő viszont két órányi, ebből már sejthető, erőnléti és technikás edzés következik.
A különbség a túrázós, inkább csak átmozgató, laza bringázás és a terepedzés között nagy. Meglehet, csak áttekersz két faluval távolabb és a strandon egy lángos a jutalom. Van azonban a másik, az a bizonyos terepedzés, amihez nem kell feltétlenül a Bakony útjait járnod, vagy Veszprém és Füred között az erdei csapásokat.
Sok esetben a saját lakóhelyed is tartogat meglepetéseket, felfedezetlen utakat. Nézzük ilyen szemmel a következő edzést, a KTM technikás terepedzésen vett részt.
Sokszor nem könnyű elkezdeni egy-egy munka nap végén az edzést, bizony a sport szeretetét időnként elő kell csalogatni valahonnét. Ha már lábadon a futócipő, vagy az SPD klipszes, néhány kilométer után megtörténik a ráhangolódás, csak addig el kell jutni…
Gondoltam egy laza, kerékpárúton haladó, átmozgató MTB edzést tartok, semmi komoly, csak távolság, oda-vissza 50 kilométert, és megcéloztam Balatonvilágos löszfalat útirányként. De már az első szakaszon meggondoltam magam (ennyit ér a tervezés….) és Almádi felé vettem az irányt. Gondoltam szedek pár fügét ami a város egyes utcáin megtalálható, ez jó célnak látszott.
A városig tartó szakasz első 5 kilométerét országúton tettem meg, laza tekeréssel, majd készülve a terepedzésre a murvás hegyoldali útra fordultam. Az út keskeny, oldalt kiálló ágakkal, bokrokkal, esetenként becsatlakozó utcákkal. Óvatosan közlekedj, ezért sem ajánlom a fülest bringázáshoz, figyelj másokra, magadra!
A murvás szakaszon tökéletes egyenes futással halad a KTM, szerencsére ez aprómurva, gumikímélő, azonban a vízmosások odafigyelést igényelnek, komoly mélyedések ezek.
A városi szakasz utcákon, aszfalton vezet, nem célirányosan, hanem S alakban haladtam, egyik utcán fel, a másikon le, majd újra.
Sokszor nem kell kitenned a lábad a településről, hazai környezetben is ráakadhatsz olyan utcákra, közökre, sikátorokra, hogy csodálkozva nézel. Én is így voltam, amikor egy-két kaptató után egyszer csak a Balaton csodás madártávlati panorámája tárult elém.
Fogalmam sem volt merre is járok, csak az volt biztos, hogy még a városon belül, s mindössze arra figyeltem, ne hajtsak be a zsákutcákba…
Nézzünk egy-két technikás szakaszt, elvégre edzésen voltunk…
Sík szakaszok: mindig a lehető legnagyobb áttét közelében tekerj (nekem ez 3/8 – 3/9) vagyis hozd ki magadból a maximumot, de még mindig legyen egy kis plusz erőtartalék benned. Érezd, van még annyi erőd, hogy még egy kicsit jobban tudnál hajtani.
Hosszabb sík szakasz esetén nem vádliból tekerünk, hanem combizomból. A combizmaid jóval több erőkifejtésre képesek, mint a vádlid, elvégre ott több izom van , ezt a technikát el kell sajátítani, vádliból avagy combból tekerj, ki kell tapasztalni
Hegymenet: van kis domb, nagy domb, az sem mindegy aszfalton vagy murván, esetleg földes úton hajtasz. Ha rövidcsöves (rövid váz pl Merida Juliet) bringád van, előnyös lehet a nyeregből kiállás felfelé menetnél.
A KTM-hez hasonló hosszú vázgeometriájú bicajoknál jobb, ha ülve tekersz fel. A súlypontot (azaz magadat) mindig úgy helyezd el, hogy a bicaj a határon legyen, ne emelkedjen el a kereke az úttól! Ezt ki kell tapasztalnod, hol van az a pont, ezért is vannak az edzések.
Alap, hogy hegymenetnél előre helyezd a súlypontod. A KTM esetében a hegymenetnél épp csak a nyerget érintve tekerek, a súlyom nincs az ülésen, de nem állok ki, kissé előre hajolok, előre helyezem a súlypontom, hogy az ne húzza vissza a bicajt.Folyamatosan tekerünk felfelé, ha abbahagyod azonnal borulsz! Tedd olyan áttétbe a váltót, amivel felhúzza magát a bringa a dombra! Nehogy a dombtető előtt fogyjon el az áttét avagy az erőd….Ezt már időben tedd meg, hegymenetben már nem váltunk! Végső esetben, időnként igen, de ezt nem díjazzák a láncok…A domb alsó szakaszáig lendületből tekerj, majd állítsd arra a váltókombinációra, amivel fel tudsz tekerni. Vedd le a súlyod a bicajról, s egy pillanatra se hagyd abba a tekerést. Keményen taposod a pedált, amíg felérsz.
Lejtmenet: Ha olyan szakaszon hajtasz, mint amilyen nálam is előfordult, éles, nagyméretű köveken, meredek, vízmosásos lejtőn, jobb leszállni a bringáról. A köveken való haladás nehezen kiszámítható, még a tökéletesen kapaszkodó Continental Race King gumi esetében is inkább a biztonságot választottam én is. Egyéb esetekben lépésben ereszkedünk, adagolva a féket, helyezve a súlyod hátra, ami a bicaj stabilitását segíti.
Vizesárok: Tengelyig át tudsz hajtani a vízen, azonban az olajos tárcsafék esetében addig, amíg nem éri el a tárcsád a víz. Számíts a víz visszahúzó erejére, sodrására, ajánlott lendületből áthajtani, s inkább akkora vízmosáson, ahol egy lendületből átérsz a túlpartra. Elég kellemetlen beletekerni a vízbe az SPD cipővel…A vízen való áthaladás után azonnal tapad a gumikra az út pora, ami némiképp nehezítheti a haladást, de legtöbbször néhány fordulat után megtisztulnak a gumik.
Én kissé nehezített terepen hajtottam, a vízmosás mögött azonnal murvás, emelkedős domboldal várt, a domb gerincén árkokkal, amin az utolsó, felbillenés előtti lendületem vitt át. Na meg a KTM rendkívül könnyű vázszerkezete, s a betonbiztosan kapaszkodó gumikörmök.
A KTM MTB a javából, életre kell a terepen. Mindegy, hogy aszfaltos dombra vagy murvás, vízmosásos hegyoldalra kell fel avagy le hajtani, ha a Te technikai tudásod megfelelő, a bicaj követi minden gondolatod. 🙂
Rendkívül technikás közökön, utcákon hajtottam, pedig ki sem tettem a lábam, akarom mondani a kerekem a városból..a 30 kilométer közeli edzőtáv kitett két órát!
Nagy élmény volt a hegyoldalakon fel, majd le hajtani, hamar utolér az élmény, hogy még többet, még magasabbra, még meredekebbre kapaszkodj fel..Gyere csak ki Te is a hegyoldalba, ismerd meg a települést, ahol élsz, biztosan vannak felfedezésre váró helyek!
No Comments Yet